Utcán ismerkedős férfiaknak mennyi az esélye, hogy kap egy igent, ha egy normál kinézetű férfi is kap 200 nemet ha próbálkozik (mindegy, hogy szex vagy sem, minden arra megy ki) és egy nő meg 30%-os hatékonysággal próbálkozhat ott?

"A szokásos hol laksz, mi a hobbid, mivel foglalkozol, szereted e ezt vagy azt (kaja, zene, bármi) dolgokon kívül miről tudnál beszélgetni az első pár alkalommal amikor még semmit sem tudsz róla?"

A helyzetről, amiben találkoztunk, magamról, mivel magamat ismerem és ha a másikat érdekli, hozzá fogja tenni a maga oldalát... De szerintem ezek a kérdések triviálisak akkor, mikor az ember ismerkedik. Nehéz megfogalmazni, hogy mi nem az, mivel én például mindig a helyzetben találom ki, "érzem", hogy miről kérdezhetném a másikat, ami mentén elindulunk. De ezeket a kérdéseket már Tinderen sem szerettem. Olyan faggatózás szaga van, úgy érzem, mintha a másik olyan dolgokat akarna tudni, amit még nem döntöttem el, hogy rá tartozik-e.

Én azt várnám, hogy aki megismer, az okkal ismerjen meg és ne a saját belső motivációi (legyen csajom) legyenek az érvek mellettem. Ismertem már meg embert sok helyen, de sosem azzal jött oda, hogy helló, szimpi vagy, merre laksz...

Vagy egy bárban voltunk, ahol ő szolgált ki és tudtunk italokról dumálni. Hogy milyen ízvilágot szeretek, mennyire hamar rúgok be, mi a kedvencem, kísérletezhetünk-e egy általa kitalált koktéllal (kitalálom-e, hogy mi van benne).

Vagy a barátaimmal iszogattunk és ők is odajöttek, hogy lenne-e kedvünk csocsózni egyet és a nyertes csapat fizet egy sört a vesztesnek...

Vagy edzőteremben voltam és úgy jött oda hozzám, hogy "profinak tűnök" és tudnék-e javasolni valami kettlebelles gyakorlatot vállra (nem tudtam, de elkezdtünk dumálni arról, hogy mire edzek épp, mennyire szeretem azt, mióta van a sport az életemben, akkor ő is beszélt magáról).

Tinderen akivel érdemi beszélgetést folytattam, az egy kifejtős kérdéssel indított, amiben benne volt a véleménye is. Ez a kérdés gyakran a leírásom tartalmára épített (informatikát tanulok, az egyik srác arról kérdezett, hogy szerintem van-e okunk félni a gépektől vagy attól, hogy átveszik-e az uralmat), de volt, ami teljesen független volt tőle (például hogy számomra mi az emberi élet értelme, mert szerinte ez meg az és kíváncsi, hogy én erről mit gondolok). De volt, aki lazábbra fogta és megkérdezte, hogy milyen típusú randit választanék és miért. Mit keresek ott vagy milyen tapasztalataim vannak onnan... A páromtól például annyit kaptam hajnal 3-kor, hogy "Szia, nem rég értem haza és nagyon fáradt vagyok, de muszáj volt írnom neked. Kíváncsi vagyok, hogy aktív-e még a profilod, vagyis aktuális-e ez a match. :) Ha válaszolsz, azt igennek veszem és holnapra igyekszem előállni egy normális üzenettel is, mert sok dolog felmerült bennem, ahogy olvastam a biodat."

Válaszoltam neki, hogy "Természetesen igen. Merre voltál? :) “

Majd reagált ő is röviden, hogy baráti összejövetelen, és kicsit mesélt magáról, amibe beleszőtte az én leírásomban talált dolgokat is, hogy" hozzád hasonlóan... ", illetve kérdezett is ezekkel kapcsolatban is, amihez hozzá tudott szólni, arról specifikusabbat, amihez annyira nem, arról pedig amolyan informálódós jelleggel, hogy "rákerestem és ezt találtam, ezen belül mi érdekel igazán". Lényeg a lényeg: 1: tudtam mire reagálni bőven 2: adott magából is egy darabot, ami a sok közös pont miatt érdekes volt 3: látszott benne az igyekezet és az, hogy nem vesz félvállról. Nem akarta letudni rutinból a beszélgetést. Rám volt kíváncsi és ez nekem a gyenge pontom. Erre szívesen reagálok, mert nem fárasztó, nincs a fejemben rá bevett válasz, nem lerágott csont, hanem gondolkodhatok közben és rá figyelhetek.

A 2-es kommentemmel pedig senkit nem akartam bántani, inkább csak arra akartam rávilágítani, hogy párkeresésen görcsölni nem egy tartalmas élet és mások szemében sem jelent értéket. Szerintem értékes ember akkor lesz valaki, ha teszi a dolgát és a tevékenységeivel, gondolataival másokat is maga mellé állít. És szerintem úgy érdemes ismerkedni, hogy a meglévő életedbe, a meglévő dolgaid közé, részben azokkal szinkronban keresel társat magadnak, nem pedig úgy válogatsz, mint a lottószámok között, aztán vagy bejön, vagy nem. Számomra vonzó, ha valaki meghúz magának egy határt, hogy kit enged be az életébe, kivel foglalkozik és erre egy tök jó módszer, hogy arról beszélsz, ami te vagy, ami téged foglalkoztat és megbizonyosodsz arról, hogy a másik felveszi veled a fonalat. Tetszelegni, bájcsevegni időhúzó dolog,hiszen abban a beszélgetésben is elérkezik az a pont, mikor muszáj lesz mélyebbre menni és azon az addig kifaggatott infók nem fognak segíteni. Tehát vagy beleugrasz a személyesebb részbe és megmutatod kicsit, hogy te ki vagy, vagy a beszélgetés behal. Előbbitől pedig szerintem nem kell félni. Annyi önbizalmatok legyen már, hogy vállaljátok, akik vagytok vagy ha szégyellitek, dolgozzatok azon, hogy olyanok legyetek, akit szívesen vállalnátok.

És kit érdekel, hogy alszik? Az az írásbeli kommunikáció hatalmas előnye, hogy az ember akkor reagál rá és akkor olvassa el, amikor ráér és amikor nem zavarja. A szót pedig nem kell fosni, de ha nem tudsz/mersz kommunikálni, akkor cseszheted a másikkal a kapcsolatod. Ha össze is jön, utána a gyér kommunikációra rá is fog menni. A párkapcsolati problémák kategóriában is a legtöbb kérdés pont abból indul ki, hogy nem beszélget a két fél rendesen. Aztán a csaj/pasi ide jön és nekünk sír meg minket kérdez, hogy mi van a párjával. Nem tudom bmeg, a te párod, állítólag te kelsz és fekszel vele nap mint nap, kellene már tisztában lenni minden rezdülésével...

És nem hobbi, hanem világszemlélet alapján kellene keresni. Az általad felhozott példa alapján nem kell mindkettőt szeretnie, sőt, egyiket sem, de például előny, ha pl. nem egy echte állatvédő aktivista, mert akkor az anyádat, hogy horgászol. Az sem baj, ha nem szeret horgászni. Az informatika nagy falat. Szeretheti a kütyüket, szerethet programozni, de lehet csak egyszerűen olyan szinten érdekelt a jellegében, hogy ő is szívesebben ül valamivel otthon. De lehet az alapján válogatni, hogy ha téged ez érdekel, mi érdekelne még (sok horgász szeret barkácsolni, kirándulni, szereti az állatvilágot figyelni maga körül, sok informatikus szeret játszani, szereti a reáltudományokat, de gondolhatunk itt teljes ellentétekre is, ha a lány szeret olvasni, lehet, hogy te is találsz ott olyat, ami megfog vagy ha sportol, te is szívesen lemész futni vele), abban már biztos lesz olyan, ami találattal jár de szűkíti is a kört. De az alapján is el lehet indulni, hogy akartok-e családot, illetve hogy vagytok a saját családotokkal, mennyire vagytok romantikusak, mennyire szerettek utazni. Külföldben gondolkodtatok-e, mennyire vagytok karrieristák, mit gondoltok a nemi szerepekről, miben egészítitek ki egymást és miben vagytok egyformák. Milyen életvitelt éltek, mennyire alkalmas az egy olyan kapcsolatra, amit a másik elképzel, kik vesznek körül és mitől lettetek azok, akik most vagytok. Bármi...

Ne keress már kifogást. Annyi dolog van, hogy estig tudnám írni. És én sem fosom a szót, csak gondolkodom. Ha pedig itt tudsz ennyit írni nyafi gyanánt, ott is fog menni.

Ezért nem kell utcán ismerkedni. :) Erről magyarázok. Azzal beszélj, aki konkrét dolog miatt érdekel és az a konkrét dolog nem a szépsége.

A válogatásra meg annyit, hogy minek. Többségünknek egy monogám kapcsolat is sok, egy seggel pedig egy lovat kell megülni.

A mennyiségre az megy, aki dugni akar, a mennyiség pedig a minőség rovására megy. Ismerkedj megalapozottan, úgyis csak egy ember mellett szeretnél kikötni. És ideális esetben csak egy emberrel kell foglalkozni évekig vagy akár egy életen át is.

Olyan ez, mint az álláskeresés: ne akard mindenhova felvetetni magad. Úgysem érthetsz mindenhez. Főállásban pedig úgyis csak egy helyet kell behúznod ahhoz, hogy jól menjenek a dolgok. Akkor már válogass úgy, hogy az a hely okés legyen és ne úgy, mindegy, csak munkád legyen. :)

":) Tényleg kíváncsi vagyok, hol van az idézett mondatomban a hiba."

Ezen a két helyen:

"az ismerettség viszont csak akkor jön létre"

Mondhatni, kis jóindulattal ezt még lehet elgépelésnek hinni, de

"Értem amit mondassz,"

ebből már egyértelműen látszott számomra, hogy nem az volt.

"Elnézést, csak egy butus mérnök vagyok, nem nyelvész."

Öcsém is mérnök, mégse takarózik azzal, hogy nem nyelvész. Igaz, nincs is miért, neki kifogástalan a helyesírása.