Utcán ismerkedős férfiaknak mennyi az esélye, hogy kap egy igent, ha egy normál kinézetű férfi is kap 200 nemet ha próbálkozik (mindegy, hogy szex vagy sem, minden arra megy ki) és egy nő meg 30%-os hatékonysággal próbálkozhat ott?

Az a baj, hogy titeket csak az érdekel, akit ránézésre megdugnátok. És ezzel nem lenne baj, de az egész ismerkedés onnantól erre épít. Én is a számomra vonzót akarom jobban megismerni, de egy külsőtől sem alélok el annyira, hogy egy kedves pillantásnál többet tegyek érte. Az ember ismerkedjen úgy másokkal, mint egy kedves emberrel. Vegye észre benne az embert és ne görcsöljön, hanem érezze magát jól közben.

Másrészt normális ember jár közösségbe, ahol mindenkinek van további ismerőse, akiken keresztül nem csak a külsőre gerjedhet. Az ilyen találkozásoknak pontosan az a lényege, hogy teljesen spontán ismeritek meg egymást, és ha tetszetek egymásnak, halad a sztori tovább, nem pedig konkrétan azért ismeritek meg egymást, mert valaki jól néz ki és még azt az aprócska infotsem tudod róla, hogy akar-e ismerkedni, már rohanod le. Ez egyrészt röhejes, másrészt nagyon nem energiahatékony, épp ezért csak az elkeseredett emberek csinálják, ráadásul pont azok helyett a dolgok helyett, amik többé, érdekesebbé tennék őket és akár azok által is megismerhetnének új embereket. A párkeresésnek sosem szabad fő célnak lennie. Akkor inkább ismerkedj úgy, mint bárkivel. Akivel úgy beszéltek először, hogy akár srác is lehetne, az a nyerő. És lássuk be, egy srácot sem szólítasz le, hogy szia, szimpi voltál... Vagy isztok és együtt csocsóztok a végén, vagy edzetek és arról dumáltok a végén, vagy a haverokkal mentek és együtt indultok tovább, vagy egy olyan téma alatt beszélgettek online, ahol bárkivel lehetne, de ezek csak példák. Lényeg, hogy ne csajt akarj fogni, hanem egy embert, aki lehet a kedvenc embered. Ez feltételezi a szemében is azt, hogy nem dugni akarsz, hanem annál igényesebb vagy.

#23:

»Pontosan erről beszéltem. Nem tudhatom, ki lesz a párom, hisz nem "utalják ki nekem".«

Én meg pontosan arról beszélek, hogy ebből, ahogy ezt leírtad, sejthető, hogy ha viszont mégis kiutalnák "ő a te párod" felkiáltással, és a neked kiutalt fél nem tehetne semmit, el kellene fogadnia a helyzetet, ahogy a képen a menyasszonynak a vőlegényt, akkor is, ha undorodna tőled, téged ez valószínűleg nem túlzottan zavarna. Jól sejtem?

"az ismerettség viszont csak akkor jön létre, ha szóba is állunk egymással és ismerkedünk"

Amihez viszont az kell első körben, hogy a másik fél is ismerkedni akarjon veled. De a fogalmazásodból megint csak az jön le a sorok között, hogy ez neked nagyjából huszonvalahanyadik szempont. Javíts ki, ha tévednék, de ÉRVEKKEL ALÁTÁMASZTVA, ha kérhetném.

#25:

"Viszont akivel sikerül megismerkednem, az maximum "legjobb barát" vagy "olyan vagy, mint a bátyám" szintre jut."

Ami egyértelműen jelzi, hogy nem vagy vonzó sem külsőre, sem belsőre. A belsőre vonzósághoz, mint tulajdonsághoz, többek között az is kell, hogy érzéki kisugárzásod legyen. Aminek csupán csak egy - bár kétségtelenül elengedhetetlen - alkotóeleme a sok közül a magabiztosság.

"Én romantikát, szerelmet, párt szeretnék már, nem "haverokat"."

Akkor javítsd föl magadat minőségileg mind külsőre, mind belsőre. Első körben például mindjárt meg is tanulhatnál helyesen írni. Ha már mindenáron csak neten keresztül akarsz ismerkedni.

"Valóban képes lenne az ember egy idegennel nem felületesen elkezdeni beszélgetni?"

Képzeld, igen. Simán. Ehhez persze kellő olvasottság kell, emberismeret (félszavakból is értés - igen, ez idegenek esetében is működik! HA jó emberismerő vagy), valódi - őszinte és érdek nélküli - kíváncsiság a másik, mint emberi lény iránt, továbbá KÉPZELŐERŐ. Ami viszont nyilván akkor fejlődik ki, ha az ember eleget olvasott gyerekkora óta, és kellően megőrizte az érdeklődését úgy általában a világ iránt.

"A szokásos hol laksz, mi a hobbid, mivel foglalkozol, szereted e ezt vagy azt (kaja, zene, bármi) dolgokon kívül miről tudnál beszélgetni az első pár alkalommal amikor még semmit sem tudsz róla?"

Ezek, amiket felsoroltál, csak a totálisan agyatlan emberek témái. Természetesen KÉRDEZNI kell a másiktól. De nem eldöntendő kérdést. Hanem például, hogy mi érdekli leginkább, mi a fő érdeklődési köre. Itt jön a képbe a kellő mértékű olvasottság és tájékozottság, mert egy értelmes (pl. elemző gondolkodású) ember ilyenkor tovább tud kérdezni, és hagyja, hogy meséljen a másik magáról. Tudod, IGAZÁBÓL, odafigyelve meghallgatni (még írásban is) a másikat, néha egy-egy kérdést vagy megjegyzést, ami tovább viszi a beszélgetést, az is egy képesség ám. Ezt hívják normális kommunikációnak. Vagy ezt így olvasni neked netán újdonság?

"De mint írtam, 100%-ban férfi munkahelyeken erre eleve esély sincs."

Ezért kell olyan helyekre is járni, ahol vadidegenekkel vegyülhetsz, és érdeklődve figyelni a többi embert. Mert még ha nem is ismerkedsz aznap párkeresés céljából másokkal, ha mégis szóba elegyedsz velük, esetleg tanulhatsz tőlük ezt-azt. Vagy neked kerek, mondhatni befejezett az életed?