Minden ember fèl a magànytol?

Félni? Szerintem inkább fáj a legtöbbünknek. Egy ideig. Változó, hogy kinek meddig. Aztán már ez lesz a normális, és nehezedre esik változtatni.

Pont a minap gondolkodtam ezen... Régen nagyon igényeltem a testi kontaktust; az ölelést, a bújást, hogy érezzem a másik közelségét stb., és szenvedtem, hogy csak ritkán, rövid időre lehet benne részem. Ma már nyűgnek érezném, és 1-2 perc után lökném el magamtól. Szóval nemhogy sóvárgok utána, hanem taszít a gondolata. Nálam ezen a területen jön ki a legerősebben a változás.