Mennyire jó dolog középkorúként,35-40 felett férfiként szinglinek lenni? Aki benne van, attól kérdem. Jó ez? Nyugi van, szabadság, nincs megkötés, vagy rossz mert öregszik az ember és csökkennek az esélyek egy igazi nőre aki kitart az ember mellett?

Jó.

Senkit nem kell kerülgetni.

Egy személyre kell nyaralást fizetni.

Senkit nem zavar ha hazaviszek egy nőt.

Oda megyek, azt csinálok amit akarok.

Egy hátránya van. Nincs aki leborotválja a hátam.

Kicsit nekem kétértelmű a kérdés, mivel nekem ugyan van barátnőm de nem lakunk együtt. Fél éve élek egyedül, és még sokkszor furcsa, hogy üres lakásra jövök haza, ha valami leesik, akkor ha én nem veszem fel akkor senki! 3 műszak mellett rendet tartani, főzni, mosni, takarítani stb azért az néha sok egyedül, hiába van nyugalom, meg azt csinálok amit akarok itthon.

Esélyek ilyenkor is ugyanúgy megvannak párt találni, csak ott nagy valószínűséggel lesz gyerek, akivel szintén ki kell alakítanod egy jó kapcsolatot ami sokkszor nehéz.

Én is egyedülálló vagyok. Illetve ezt osztom meg egy macsekkal. :)

Nagyon fontos, hogy nem magányosnak definiálom magamat, hanem egyedülállónak és boldogtalan sem vagyok, nem egy kapcsolatban keresem azt. Társkeresőn ha ilyen mondatot látok, instant passzolom is a lehetőséget. (keresem a boldogságot jellegű írások)

Ebben az élethelyzetben is a jó oldalát nézem a dolgoknak. Igen, valóban jó dolog, hogy nem kell máshoz alkalmazkodni, úgy osztom be a szabadidőmet, ahogy akarom. Oda megyek ahova akarok és addig vagyok ott ameddig akarom. (Ok, cicának hazamegyek frissíteni meg kicsit játszani vele 😅) Illetve maximum csak magammal veszek össze, persze nem vagyok az a veszekedős fajta. Ilyenkor sajnos hajlamos vagyok kicsit elengedni magamat, de ilyenkor magamra szoktam szólni, hogy rwnd legyen. :)

Viszont nem zárkózok el attól a lehetőségtől sem, hogy párom legyen, mert az sem rossz ám. ;)

41F

Én nő vagyok, de több ilyen férfiismerősöm van. Hogy tényleg jó-e, azt ők tudnák megmondani. Kívülről egyikük sem depressziós, ismerek több éve házasságban vagy kapcsolatban élő férfit, aki teljesen kivan, mert nem működik a kapcsolata. Az sem jobb, sőt akkor már jobb egyedül.

Egyedülálló férfiismerőseim mind járnak társaságba, értelmes hobbijaik és stabil munkájuk van. Nőként én úgy látom, hogy külső és belső tulajdonságaik alapján simán lehetne barátnőjük, de szerintem várnak olyanra, akivel tényleg komolyan tudnak tervezni.

Remélem senki nem ver agyon mert 30 évesen szólók ehhez hozzá.

Nekem a magam részéről ez az állapot tökéletesen megfelel. Én látom a kollégáknál, rokonoknál... hogy ezzel a párkapcsolatnak nevezett elfoglaltsággal mit összeszenvednek. Nekem ez nem hiányzik.

Egyébként sem szeretem ha beszólnak a magánéletembe meg hogy mire költöm a saját pénzemet.

A meló mellett, járok iskolába, rendszeres úszom és barátokkal is megyünk minden felé. Nekem ez így tökéletesen megfelel.