Miért van az, hogy a nemdiplomás lányok (tapasztalatom szerint) sokkal kedvesebbek, nyitottabbak és alázatosabbak, mint kvalifikált társaik?

Akármennyire is szét fogják szedni majd a kérdezőt, de ennek nagyon is van igazságalapja. Mondom ezt úgy, hogy az ország egyik legerősebb egyetemére járok és vidéken nőttem fel, így nekem is volt összehasonlítási alapom.

Az a gond, hogy egyesek megszereznek néhány morzsácskát az tudásból, de már azt hiszik, hogy megkaparintották a Mindentudás Bölcsek Kövét.

Én egyáltalán nem tapasztaltam ezt. Sőt! Még azok ellenségeskednek velem meg szólják le a papírom, akik alacsonyabb végzettségűek. Az egyetemisták többsége magasról tesz arra, hogy ki mennyire kvalifikált, de azért mikor valaki meg akarja magyarázni neked, hogy mennyire semmit nem ér az, amiért 3+ évet dolgoztál anélkül, hogy bárki fizetett volna neked (sőt, még te fizettél érte), azért kinyílik az ember zsebében a bicska. És őszintén szólva én átkozottul unom, hogy csak akkor nem fullad vitába egy beszélgetés, ha elfogadom, hogy leszolják a papírom, mert az nem számít, az egy szar, meg itt mindenki egy beképzelt sznob, aki nem ért az élet nagy dolgaihoz csak ahhoz, amit tanult meg társai... Nem tagadom, van ilyen, de jártam OKJ-re egyetem mellett és érzem a szintkülönbséget. Nem emberek, hanem szemléletmód között.

Más: aki emberekkel foglalkozik, az csak úgy tudja megkeresni a kenyerét, ha kedves. És gyakorlatilag azzal keres pénzt, hogy kedves, mert ha undok vagy, senki sem téged választ. A reálszakosok meg simán megengedhetnek pofátlan összegeket és néha pofátlan stílust is, kapkodnak utánuk. Sőt, sokszor tapasztaltam, hogy ha nem feszülsz be egy kicsit, hajlamosak eltiporni. Főleg, ha nő vagy. Én személy szerint hálát adok, hogy egy olyan IT-s csapatba vettek fel, ahol lazaság van és mindenki kedves, de a gyakornoki helyem tapasztalatait inkább nem részletezném.

Ez nem feltétlenül végzettség kérdése, inkább a nevelésé, amire rátesz jóadag lapáttal egy diploma.

Az amúgy is agyonsztárolt julika/pistke legyen bármilyen síkhülye, apuka vesz neki egy diplomát, utána kb már a holdon érzi magát.

Az ilyen emberek meg köztudottan alkalmatlanok a párkapcsolatra.

A tipikus nárcisztikus jellem receptje ez.

Ez nem diploma, hanem neveltetés kérdése. Férfiak és nők között egyaránt vannak - diplomától függetlenül - olyanok, akik azt hiszik, az ő seg.ükből süt a nap.

Viszont, ha kérhetem, ne keverjük össze az alázatosságot a kedvességgel és a nyitottsággal, az előbbi ugyanis senkinek nem válik előnyére. És ha te alázatosságot vársz egy nőtől, ott, azt hiszem, komoly bajok vannak.

A kereskedelemben, vendéglátásban KÖTELEZŐ kedvesnek lenni az ügyféllel. Tudom, mert ügyfélszolgálatos vagyok (panaszkezelő), és van olyan, akit a halál bús fszára küldenék szívem szerint, de mégis kedvesen, udvariasan kell vele bánnom, pedig egyébként a magánéletemben sosem vagyok ennyire kedves, sőt.

Ezt nagyon sokan félreértelmezik, és elhívnak randizni, amit viszont már emberi dolog, hogy kedvesen utasítok vissza, mert tudom, hogy szegény férfi nem az igazi személyiségemet látja, hanem azt az álarcot, amit muszáj "viselnem", ha meg akarom tartani az állásom. Szóval csak mondom, hogy nem biztos, hogy nyert ügyed van, ha a kasszás szimpi. Valószínű csak ki kell fizetnie a lakbért, és a kávézóban is inkább a jatt reményében mosolyog olyan szépen, nem azért, mert kedvel.

Egyébként részben igazad van, de csak részben. Jártam egyetemre, de nem fejeztem be. Két emberrel voltam jóban a 7000 fős campuson, egy fiúval és egy lánnyal. A többiekkel egyszerűen nem találtam a közös hangot, még a lányokkal se, mert mind azt várta még huszonévesen is, hogy majd jön a herceg fehér lovon, aztán onnantól jó élete lesz; én meg inkább valahogy úgy képzeltem el az életet, hogy majd lesz egy jó állásom, és ezáltal jó életem, és a herceg helyett majd lesz egy férfi, aki a társam lesz. Sokféle munkám volt diákéveimben, és azután is, és lehet, hogy az általad alázatosnak leírt lányok nagyon kedvesek, aranyosak, és szeretnivalóak (tényleg azok), de - tisztelet a kivételnek - iszonyú egyszerűek. Ha neked ez nem baj, akkor természetesen hajrá, és sok boldog évet. De én egy idő után már agyfaszt kaptam attól, hogy semmi komolyabb témáról nem lehet velük beszélgetni, csak a melyik fiú tetszik, meg a nézem-e az x kategóriás valóságshow-t játszik náluk. Ezért nem nagyon barátkoztam velük, akkor sem, ha egyébként tényleg baromi kedvesek és jóindulatúak.

De vigaszként itt hagyom a tényt, hogy apám nyolc általánossal rendelkező segédmunkás, anyám meg diplomás tanár, és mind a mai napig boldogan élnek :) Lehet, hogy ez a "kivétel erősíti a szabályt" kategória, de mivel lassan több a diplomás csaj, mint fiú, szerintem ez egyáltalán nem lesz ritka eset a jövőben.