Miért nem ismerkednek az ilyen lányok?

#12

A mai világban már bármi megtörténhet. 😂

En vagyok a 9-es, no vagyok. Es van ferjem. A barati tarsasaggal szoktam elmenni tancolni. Ha ez nem eleg tartalmas valaki szamara, hogy ismerosokkel toltom az idot, akkor mi?

Otthon kellene ulnom tevezni??

jesszuskám :D én például egy 23 éves lány vagyok, és mióta felvettek egyetemre, minden erőmmel azon vagyok, hogy ne csússzak, legyen jó diplomám, felvegyenek PhDra. Kövezzetek meg, hogy emellett inkább nem bonyolódom párkapcsolatba, amire aztán nem lenne elég időm, és csak veszekedés meg fájdalmas emlékek lenne a vége. Ilyen kort élünk: individualista, magányos fiatalok, akik 29-30 évesen fognak rájönni, hogy eltelt életüknek egy jó része, ráadásul azt a jó részt azzal töltötték, hogy reggeltől estig görnyedtek a könyvtárban és egyik vizsgáról a másikra mentek.

Én úgy gondolom, hogy konferenciákon, előadásokon megismerhetünk majd hasonló életű és gondolkodású embereket, és a szerencsések társat találnak. Tuti, hogy sok magányos fiatalból lesz magányos felnőtt.

Előző kommentelők... anyukám értelmiségi, szuper nő, 45 éves, és rendszeresen jár koncertre meg bulizgat a barátaival. Én ennek SOKKAL jobban örülök, mint ha egyedül ülne otthon a tévé előtt......!

:) bizonyos szempontból elcseszett világ, de mikor nem volt az?

a kérdezőnek... tudod az egész élettörténetüket? Ha meg tényleg így van - 23-24 évesen az ember előtt még vannak azért dolgok. Még nem is teljesen felnőtt, ez inkább a szürke zóna tini és felnőtt közt. Lehet, hogy egyszerűen még nem találkoztak azzal, akinek fognák a kezét.

Nekem munkatársnőm 30+-os, sose volt pasija, se csók, se semmi. De neki elég elviselhetetlen a természete, szóval nem nagy talány, miért nincs senkije. Harmadszorra iratkozott be egyetemre, de megint bukni fog, mert meghalt a cicája (ami amúgy tényleg szomorú dolog, nekem is vannak háziállataim, nagyon szeretem is őket). Elkezdett ideiglenesen cicákat befogadni, pontosabban a családja, de hazamegy az ivartalanításra (mert 3 felnőtt, a 2 szülő, meg a bátyja) szerinte ezt nem képesek megcsinálni nélküle (amúgy de, semmi olyan gond nincs velük, amiért erre képtelenek lennének). Emiatt nem tanul a vizsgákra, már megint, és lóg a melóból. Mindeközben ő koliban lakik, semmi valódi önállósága, se teljes munkaidős állása, se valódi akár csak baráti kapcsolatai...stb.

Nyilván ő az egyik véglet. És vannak, akik egyszerűen nem érzik szükségét a nagy pasizásoknak, és önként élnek úgy, ahogy. Ha választás miatt élnek így, azzal semmi gond, majd megoldják, amit még szeretnének, ha oda jutnak. Ha valaki olyan életképtelen, mint munkatársnőm, az meg az ő gondja.

A külsejükről nem írtál, ha jól látom. Lehet, tisztában vannak vele, hogy túl sok jóra nem számíthatnának...

Az is lehet, hogy energiatakarékosak/hatékonyak szeretnének lenni. Én ezt is megértem. A tanulásba és a munkába fektetett energia az esetek többségében nem vész kárba, megéri. A pasizásról ugyanez nem mondható el.

Talán nem kérnek élvezhetetlen csókokból, szexből - ha tapasztaltabb vagy náluk, nyilván tudod, hogy az a ritkább, amikor valakivel igazán jó, és nehéz megtalálni, akivel az... Ugyanez érvényes lehet a kapcsolatokra is: nem kérnek a megfelelési kényszerből (elég abból az iskolában és a munkahelyen), az állandó programokból, abból, hogy valaki folyton a nyakukon lóg, haverok és család előtt jópofizásból, ingyencselédségből, ráunásból és megcsalásból, hadd ne soroljam tovább.

Kicsit olyan, mintha nem látnád, hogy akár laza, akár komoly kapcsolatról van szó, a többségük ilyen-olyan okokból kifolyólag nem valami jó... Ők viszont lehet, hogy látják ezt helyetted is.