Férfiak! Miért utasítjátok el azt, aki meg akar titeket ismerni? Miért mindig az kell, akinek ti nem kelletek?

Azért mert minden fejben dől el. Pl érdeklődik utána a szép nő/jó srác. Akkor elkezd kombinálni, biztos selejtes, rosszul látom nem is olyan szép, biztos nem is olyan jó csaj/pasi. Összejön a csaj/pasi mással. Asztak.. pedig milyen jó lett volna, ezek szerint bombanő, jó srác, dehülyevagyok. Ráhajt. Szakít, újból elérhetővé válik. Kombinálás újraindul, lehet hogy mégse jó nő/jó pasi. Stb. Ha valaki ennek nincs tudatában, az folytathatja a végtelenségig az életében ezt.

A jelenségnek egyszerű a pszichológiai magyarázata. Szinte mindenki törvényszerűen önértékelés-növelésre törekszik. Az önértékelés-növelés egyik legfontosabb eszköze pedig a siker, de nem a könnyen elérhető siker, hanem az olyan siker, amelyhez erőfeszítésre, a saját erőforrások maximális kihasználására van szükség. Senki nem fogja a mellét döngetni, ha egy kisiskolást megver sakkban, viszont ha egy sakknagymesternek ad mattot, az már jelentősen feltornássza az önértékelését. A jelentős kihívást követő siker az, amit igazán értékes sikernek tud az ember tekinteni. Ennélfogva ha valaki a férfiasságát vagy nőiességét illető önbecsülését akarja megnövelni, annak az olyan nő ill. férfi kell, akit meg kell hódítani, mert ebben van az igazán értékes siker lehetősége. Ha a a hódítás egyszer már sikerrel járt, nincs az illető nőben ill. férfiban további forrása az önbecsülés-növelésnek, így nincs motiváló erő sem többé.

Ez nagy részben igaz, de aki ennyire sikerorientált, annak az is számít, hogy valaki olyat szerzett meg/tud megtartani, aki mások szemébe értékes, tehát értékesnek tartja. De köztük is van akinek a saját teljesítmény fontosabb, van akinek a birtoklás, van akinek meg kevésbé fontosak ezek és élvezi az együtt töltött időt a hozzá illő emberrel. Ők tudnak igazán felszabadultan szeretni, és jól érezni magukat az életben.