Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ambiciózus egyetemista lányok. Ti mennyire vágytok egy társra?
23/F vagyok (végzős egyetemista) az okos, ambiciózus egyetemista lányok az eseteim. (Amit elvárok, én is teljesítem.) Nyáron lett vége egy hosszú kapcsolatomnak, azóta ismerkedek de nem sok sikerrel. Mindig ugyanaz történik: alakul a kapcsolat (leginkább spontán kezdtek alakulni, nem tinder vagy hasonló), nagyon lelkes a lány, aztán amikor komolyodna a dolog felrúgja az egészet, hogy neki erre nincs ideje, most nem fér bele. Ez akkor szokott eljönni, amikor a heti 1 max 2 gyors randinál komolyabb szintre jutnánk és kéne némi energiát is fektetni a kapcsolatba.
Én is rengeteg dolgot csinálok, képzem magam az egyetem mellett is, dolgozom, vannak hobbijaim, de örömmel áldozok fel 1-2 dolgot a kapcsolatért vagy strukturálom át az időmet, hogy beleférjen. Szerintem egy jó kapcsolat olyan mértékben gazdagítja az ember életét, hogy bőven megéri pár másik dolgot becserélni rá.
Nem hiszem, hogy nagy igényeim vannak: összeköltözésig heti 1 minőségi találkozás hétvégén, heti 2 együttalvás, napi 10-15p beszélgetés mobilon. Nekem ennyi a minimum hogy ne hűljön ki dolog, olyan kapcsolatnak nem látom értelmét, ahol heti 1x látjuk a másikat. Szerintem ez nagyon nem teljesíthetetlen, sőt, nem is tudom elképzelni, hogy ha két ember szereti, kívánja egymást és meg tudja ezt oldani (nincs köztük 500 km mondjuk) akkor nem törekszik erre..
Az is lehet, hogy nem találtak elég potenciált bennem ezek a lányok, hogy rám építsenek, de az a baj, hogy esélyt se adtak rá, hogy megismerhessenek, annyira nem lehetett velük találkozni.
Sokat kérek vajon? Vagy nekem van nagy igényem kapcsolatra? Vagy akik ilyenek azok még nem tapasztalták, hogy milyen egy jó kapcsolat?
23/F
Szerintem reálisak az elvárásaid. Egyébként mondhatni ambiciózus vagyok így a második diplomám elején, lelkes gyakornokként és sportemberként. Nekem kifejezetten jólesik, hogy van mellettem valaki, aki támogat azért, akkor is, ha eddig egyedül is el tudtam jutni elég messzire. Nekem belefér az életembe egy kapcsolat, viszont az is a történet része, hogy relatíve hamar összeköltöztünk a párommal. Sajnos utazgatni napi fél órákat is meg úgy a másiknál lenni, hogy hol itt vannak a cuccaim, hol nála... Így nem lehet rendesen tanulni vagy munkába járni. Úgyhogy a biztos bázis problémáját hamar meg kellett oldani (áprilisban jöttünk össze, júliusban már költözés volt). Nyilván az is szükséges, hogy a másik megértse, hogy te most leülsz valamivel foglalkozni és akkor x órán át nem zargat. Exemnek például ezt nem sikerült felfognia, lehetetlen volt mellette normális tanulni meg készülni, igazából hülyeségnek is tartotta, hogy kártyázni akarok a papírjaimmal. Talán az is, de akkor sem akartam feladni olyan dolgokat miatta, amik megférhettek volna simán a kapcsolat mellett.
A tinderes megjegyzéseden elmosolyodtam: mi ott ismertük meg egymást. :)
Egyáltalán nem kérsz sokat, teljesen reálisak ezek az elvárások.
Ennyi találkozás kell, hogy fent lehessen tartani egy kapcsolatot, több viszont nekem sem férne bele rendszeresen.
Fiatal vagy meg, porgesd a csajokat, es leginkabb koncentralj magadra. Elkotelezodni raersz 10-15-20 ev mulva is.
Uff
Én nagyon vágyom rá, másodéves vagyok, dolgozom suli mellett. De örülnék ha lenne kapcsolatom:)
21/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!