Miért maradok ösztönösen csendben a lányok közelében?

Korábban nagyon féltem tőlük és a közelükben sem szerettem lenni mert olyankor nagyon szorongtam. Mára ezt úgy ahogy sikerült kinőnöm de a félelem helyébe lépett a közömbösség. Egyetlen egy lány sem vált ki belőlem vonzalmat. A közelükben mintha ösztönös reakció lenne az, hogy csendben maradok és hiába próbálom egyetlen egy szót sem tudok a közelükben szólni. Olyankor teljes mértékben a csend lesz úrrá rajtam. Akármennyire is próbálom nem megy.