Mennyire nehéz olyan nővel járni akinek van gyereke?

Mi csak egyszerűen megszereztük egymást. Tudtam, hogy van egy egyéves gyereke.

Tudom, miben korlátoz, miben nem, és azt is, hogy mi a tennivaló vele.

Nem milf, és nem "járunk".

Annál kicsit több ez.

17-es nagyon jól összefoglalta.

Egyébként elvált nő voltam, hároméves kisfiúval, aztán lett új párom. Nekem jelzés értékű volt, amikor Ferihegyre kivitte az édesapja Győrből (mi Londonban lakunk), és a mostani páromnak átadta az alvó gyereket este későn a reptéren. Párom átvette óvatosan, hogy fel ne ébredjen, és a két pasi összenézett, pár szót váltott és elköszöntek egymástól. Párom pedig hazahozta a gyereket Angliába. (Én nem tudtam menni, mert két hétig USA-ban voltam egy továbbképzésen.) Nekem az, hogy ezt az akkori új párom így le tudta rendezni a régi férjemmel, valahogy jelzés értékű volt, hogy igen, Ő az, akivel el tudnám képzelni az életünket a fiammal. (15 év telt el azóta, fiam egyetemen van, mi pedig a legnagyobb szeretetben. Akárkivel nem jöttem volna össze.)

#23 Ez milyen szép ☺

Az én párom az elején feltékeny volt az exférjemre. Százmilliószor mondtam neki,hogy már nincs semmi. Ha lenne,nem váltunk volna el,a végletekig elhúztuk,hátha javítható,de nem volt. Azóta már teljesen rendben van a dolog. Tudja,megértette,hogy van egy gyerek,aki örök kapocs az apukája és köztem. Beszélünk,beszélni fogunk bármi van. A gyerek miatt. Baráti viszonyban vagyunk,nincs bunkóskodás,gyerek előtt sincs ócsárolva a másik szülő. Párom úgy óvja a gyereket mintha az övé lenne,volt férjem új párja szintén. Ezt sokan furcsállják is,hogy hogyan működhet ez így négyünk között,ilyen jól. Mindketten találtunk olyan társat,aki elfogadta a gyereket maximálisan és azt,hogy a másik szülő is képben marad.