Ha egy 36 éves férfi még mindig a 18-20 éves kis fruskákra hajt (és sikerrel), az az ember szerintetek már gáz?

Hogy tudnak a 30-as nők sírni, amikor a férfiak figyelme már nem rájuk irányul. Bezzeg ők maguk egy jó része fiatal korában pont úgy tojt a saját magával egykorú fiúk fejére.

(Amúgy ez is csak azt bizonyítja, hogy a nők inkább huszonévesen VANNAK a csúcson, a férfiak pedig harmincasként LEHETNEK a csúcson. A különbség annyi, hogy a férfinak nyilván ezért sokat kell tennie, egy nővel ellentétben.)

Tudom, milyen voltam 18-20 évesen... Borzalmas mentalitásom volt, pedig akkoriban is el volt ájulva a többség attól, hogy milyen éretten gondolkodom és milyen jól látok dolgokat, milyen normális értékrenddel és életfelfogással rendelkezem... Szóval mondhatni a többség szemében értékelhetőbb voltam szellemileg is a korom átlagánál. Visszanézve viszont ez a szint is inkább a gyerek kategória volt, alapvetően semmi közöm nem volt az igazi élethez, hiába tudtam gondolkodni. 23 évesen kezdett kikupálódni a véleményem, addigra lett elég tapasztalat és meglepő fordulat az életemben ahhoz, hogy belássam, mi nincs a gyakorlatban úgy, ahogy gondoltam korábban. Igazán talán 25-26 éves koromra nőttem fel. Szóval igen, szerintem gáz, ha egy meglett ember szellemileg azon a szinten mozog és azt vonzónak tartja.

Bár amilyen véleményeket olvasok itt néha 30-as férfiaktól, nem lep meg. Nem sajnálom tőlük őszintén szólva, mert akkor sem bírnám mellettük, ha én kellenék... Vannak emberek, akik mellett 40 évesen is egy bizarr, elborult dedó az élet. Legyenek boldogok.

Köszi, de huszonévesként nyilatkoztam és már ezer éve így gondolom.

18 évesen is visszataszítónak tartottam, mikor 30 körüli bácsik próbálkoztak be, felette meg zaklatásnak vettem. Tökmindegy, hány évesnek néz ki, vagy mennyire visszamaradott lelkileg, 10 évvel többet élt nálam.