Magyarországon miért ilyen irreálisak a nők elvárásai?

Tök átlagos egyetemista lány vagyok, tényleg semmi extra. Nem ismerkedtem soha, teljesen passzív vagyok ebből a szempontból, szóval tényleg egyáltalán semmit nem teszek az ügy érdekében, de még így is időnként megnéznek a férfiak. Életemben kb. 3-szor fordult elő, hogy odajött volna hozzám valaki élőben konkrétan azzal, hogy ismerkedne. A hatalmas, megugorhatatlan elvárásaim, amik miatt elutasítottam eddig az összes jelentkezőt:

1. Fél órás ismeretségnél mélyebb kapcsolatot szerettem volna, mielőtt a lakására invitál

2. Gimisnél legyen idősebb

3. Ne legyen afrikai bevándorló, akivel egyetlen közös nyelvet beszélünk, de ő azt is töri

4. Ne próbálja ismerkedésnek álcázott beszélgetés közben ellopni az értékeimet

A környezetemben az összes barátnőmnek hozzá illő párja van. Nekem is olyan párom van aki hozzám illik. És azért támadnak mert olyanokat állítasz ami nem igaz a nők nagy részére. Ha csak szétnézel az utcán akkor is látod, hogy milyen változatosak a párok. Az meg hogy kinek mi a szép az egyéni dolog, de ezt annyiszor leírtam már. Ha olyan magasak lennének a lányok igényei, akkor minden második lány szingli lenne. Most csúnyán fogok fogalmazni, de szerinted egy felső kategóriás pasi összejönne egy csúnya buta csajjal? Költői kérdés. Tinikoromban nagyon csúnya voltam, ezért nem volt udvarlóm se. Én is hibáztathatnám a pasikat, hogy bezzeg a nagyszájú vékony hosszúhajú rbknek volt pasijuk, hogy csak a külsőre mennek. Sőt volt olyan hogy nyilvánosan megaláztak. Nagyon szarul esett, de tudtam hogy nem minden srác ilyen mert nem voltam beszűkült. Aztán megismertem a páromat, aki elfogadott. A barátai rémisztőnek tartottak. De nem számított mert örültem hogy a párom csodálatosnak tart, örültem, hogy megtaláltam azt a kivételt aki tudtam hogy létezik, csak nem találkoztam vele eddig. Mellette megszépültem, és most olyan fiúk udvarolnak akik eddig bántottak volna. De nem érdekel, mert már ki tudom szűrni, hogy ki az aki a külsőre megy.

Soha nem volt könnyű párt találni szerelemből, érdekek nélkül. De ha te képtelen vagy megérteni, hogy nem minden lány olyan amilyennek te hiszed, ha képtelen vagy türelemmel várni arra a kivételre akire vágysz, és inkább csak lehúzod magad a negativitással, és nem akarsz fejlődni, akkor nem fogsz egyhamar párt találni. És addig burokban fogsz érni amíg meg nem érted hogy nem minden fekete és fehér. Mert észre kell venni, hogy hasonló a hasonlóval ismerkedik, és jelent valamit ha ezer évnyi sikertelenség után se találsz párt. Nekem is sikerült csúnyácskán, egyik dundi de cuki barátnőmnek is van hozzáillő párja, a feledékeny álomvilágban élő barátnőmnek is, és a halál bunkó flegma pitsa ismerősömnek is van. És képzeld, egyiknek se milliárdos, álompasijuk van, de akkor is nekik ők jelentik a mindent

"Ronda férfi semmilyen nővel nincs."

Akkor behallucináltam a barátnőm esküvőjét, mikor hozzáment egy alacsony, dagadt manushoz.

(És a barátnőm családja a gazdag, a pasi szülei proli alkeszok.)

Plusz a rengeteg ex-osztálytárs, akik sorra szülik a Gollum kinézetű kölyköket a lófejű, nagyhasú férjeiknek. Ők sem gazdagok, azok a lepukkant szülinapi bulik, amiket kitesznek, nagyon csórók.

És a gyerekorvosi rendelőből kijövő párocskákat is képzelgem csak, akiknél anyuka ezerszer jobban néz ki kisbabával a karjában, mint a beles apukák, akik mintha ikreket várnának.