Mi ez a borzasztó nőimádat ami az utóbbi évtizedekben megy? Hogy a legátlagosabb random nők is naponta tucat levelet kapnak tök ismeretlen pasasoktól faceen? Olyan szinten tudnak válogatni, hogy az eszméletlen.

Faceen soha nem írt még rám idegen [nagyon jó pasi], pedig átlagos vagyok, [a többi férfi meg nem érdekel engem sem].

Kijavítottam.

Egy nőre nyomul 40 férfi? Azt ugye érted, hogy kb. ugyanannyi nő él, mint férfi?

Az vagy úgy lehet, hogy 1 nőre nyomul 40, 39 nőre pedig a kutya se. Vagy úgy, hogy a 40 férfi minden "rájuk jutó" 40 nőre nyomul ezerrel, válogatás nélkül.

Egyik eset sem szerencsés.

Akkor sem, ha a ti bolygótokon csupa duzzogó, szingli nő él, aki a bradpittet várja, és csupa incel, aki szűzen is hal meg.

Párokat nem szoktatok látni?

"Olyan szinten tudnak válogatni, hogy az eszméletlen."

Ja, válogatni. A selejtből, meg a még selejtebből. Meg a fax küldő gyökerekből.

Én szégyellem magam a sok kanos, egymással versengő bika miatt, hogy semmi tartás nincs bennük, s válogatás nélkül azonnal minden lehetőségre ugranak, mint légy a szarra.

Bár azt hozzáteszem, hogy egyértelműen sikeresebb stratégia, amit alkalmaznak, hiszen ők a mennyiségre utaznak, s nem a minőségre. Utóbbit követem én magam is, és elképesztően nehéz a dolgom. A normálisabbjai mind foglaltak, az a kevés egyedülálló meg valami iszonyat flúgos/válogatós/igénytelen/feltűnően tapadó/lehúzó/spermadonort kereső/stb., vagy egyéb, egyszerűen csak olyan negatív, taszító tulajdonsággal rendelkezik, ami miatt elmegy tőlük az étvágyam.

Plusz nálam még bejátszik az a tényező is, hogy elsőre látásra senki sem szokott megtetszeni. Egy alap szimpátiához nekem sajnos nagyon hosszú idő kell, miközben azt látom, hogy mellettem már a harmadik-negyedik férfit/nőt "fogyasztja" valaki, miközben nálam relatíve ekkor kezd kialakulni valami.

Én furcsának találom azt, hogy egyesek liánoznak, indáznak kapcsolatról kapcsolatra, ők meg azt tartják furcsának, hogy évek óta egyedülálló vagyok. Nem vagyunk egyformák. Csökönyös természetemből fakadóan, no meg persze amiatt, hogy nem akarok hamis szerepet játszani, nem kívánom megváltoztatni az elveimet. Nem fogok teperő, lihegő pincsikutyává változni, csakhogy legyen valakim. Ha összejön, akkor összejön, ha nem, akkor nem. Ebben a rohanó világban ez nem éppen a leggyümölcsözőbb attitűd.