Ti elsősorban lelki vagy anyagi biztonságot nyújtó társra vágytok?

Nem nagyon terveztem ma feltévedni az oldalra, de ahogy láttam ezt a kérdést, gondoltam, témába vágó válasszal együtt kicsit leadom az érzelmi stresszt.

Van egy lány, régóta ismerem, beszélgetünk (nem csak ilyen random dolgokról, hanem sokszor mélyebb tartalmú témákról is). Persze ezzel kb annyit is érek tudom. Nagyon sok közös tulajdonságunk van személyiség (ami a kérdés és válasz szempontjából fontos), érdeklődés, vélemény (és még sok más) tekintetében.

Lényegében a legritkább személyiségtípusba tartozom, introvertáltként -ő szintén. Mindez leírhatatlanul megnehezíti a társkeresést. Volt már elég kellemetlen tapasztalatom, mert introvertáltként nem tudok olyan közvetlen lenni azonnal. Aki ismer hasonló embereket, tudja miről beszélek.

Elfogadás és őszinteség. Nem kell mindenkinek mindenkit kedvelnie, nem ezt értem elfogadás alatt.

Az említett lánynak persze többször is tettem már nyílt utalást arra, hogy nyitnék felé. Nem volt semmi balhé miatta, hogy hogy képzelem, a személyisége sajátosságaira hivatkozva mondta, hogy neki ez szerinte nem megy -úgy általánosságban, nem csak velem. De ugyanúgy beszélgetünk stb.

Igazából, szeretem, hiányolom, hogy nem írhatok neki, ha mondjuk még nem válaszolt, vagy hogy ő nem ír, ha én nem tudok pár napon belül válaszolni. (Mivel nem vagyunk együtt és nem 0-24-ben a közösségi oldalakon élünk, nem beszélünk "folyamatosan").

Nagyon szépnek tartom -nyilván relatív-, de nem sokat adok a külsőségekre (persze ápoltság, rendezettség stb alapvető). Nem tudom, aki nem tapasztalt még hasonlót, át tudja-e érezni, milyen ez?

A lelkemet is eladnám érte - mint Paganini vagy Robert Johnson :D - jó, lesarkítom, de bármit megadnék ez a lényeg. Sosem találkoztam még olyan lánnyal, aki ennyire intelligens lenne, és ilyen magával ragadó a személyisége és lehetne sorolni holnapig.

Ezek után szerintem egyértelmű lehet, hogy (kb 90-10%-ban -ha lehet ezt %-os arányban kifejezni-) a lelki, érzelmi biztonságot keresem.

Az, hogy introvertált vagyok -vagy bárki, aki az-, nem jelenti azt, hogy nincs igénye a szeretetre, szerelemre, társra. Viszont ezt elfogadni nem képes mindenki.

És nyilván, mint írod is, pénzből élünk, de ez akkor is igaz, ha egyedül van az ember. Ha úgy megy, akkor úgy is, hogy van mellette valaki, akivel lelkileg, érzelmileg összhangban van, mert az összhang feltételezi, hogy az egyik fél nem veri el értelmetlen dolgokra a teljes "költségvetést" pl. Ez szerintem kell -megint a kérdésből idézve- egy probléma megoldásához is.

(23)

Szóval, bocsánat, hogy ide tolakodtam a válaszba foglalt önsajnálattal. Remélem, valami hasznosat is talál benne valaki. :)

Nem azt mondtam, hogy ne kereshetne egy férfi is a kapcsolatában lelki vagy akár anyagi biztonságot.

Végiggondoltam és szigorúan magamból kiindulva arra jutottam, hogy soha fel sem merült, hogy lehetne fordítva is.

Pont ezért érdekesek a ti válaszaitok.

f/26

lelki

Szóval lelki támaszt aki támogat szeret és feltölt egy hosszú nap után, akivel bármit csinálhatnék semmit se szégyellnék előtte. Aki nem szégyenli h a párja lennék sőt büszke lenne az ő nagy hülye pasijára. Akivel bármit megoszthatnék és ő is velem. Akit magamhoz ölelhetnék és nem ereszteném soha, aki a világom lenne és én az övé. Aki nem csak azért van velem mert veszek neki ezt meg azt, meg kifizetek helyette mindent. Aki nem néz hülyének nem hazudozik és csal meg a hátam mögött. Aki nem ver meg és aláz mindennap a sárgaföldig mert épp olyan kedve van. Akinek jelent valamit a család és akivel létre lehetne hozni majd egyet egy szép nap. Aki nem beszél velem úgy mint a legutolsó kutyával vagy rühes csövessel, aki szerint az amit én szeretek nem betegszar és nyomorúlt fosh. Aki nem próbál meg az élet minden terén irányítani manipulálni és nem beszél ki a hátam mögött minden jött ment faszival. Ha esetleg még szereti a macskákat plussz pont de nem feltétel.

Az az igazság, hogy az egyik nem működik a másik nélkül. És az is régen nagyon rossz ha ezekhez a dolgokhoz szükséged van valaki másra. Én úgy gondolom, hogy sem anyagi sem lelki biztonságot nyújtó emberre nincsen szükségem, mindkettő olyan dolog amit egyedül is el tudok érni. Annál rosszabb kapcsolat nincsen mint amikor azért vannak együtt a felek mert szükségük van valamire a másiktól. Sosem emiatt voltam együtt senkivel, egyik páromra sem volt "szükségem". Azért voltam velük mert szerettem őket.

De tényleg nem működik az egyik a másik nélkül. Nekem nem adna lelki biztonságot egy olyan ember akire nem tudok alapozni hiszen anyagilag semmit nem tud felmutatni. Nem tudnám azt érezni, hogy megoldjuk együtt hiszen ő semmit nem tud segíteni, nem tud hozzájárulni a probléma megoldásához. Ha elveszítem az állásom nem sokra megyek egy "nyugi majd minden rendbe jön" vállveregetéssel. Ahhoz, hogy valaki érzelmi biztonságot nyújtson neked kell az, hogy materiális dolgokban is tudj rá alapozni.

És ugyan így nem működik az anyagi biztonság sem érzelmi nélkül. Hiába van a páromnak sok pénze ha nem érzem azt, hogy bízhatok benne, ha bizonytalan vagyok abban, hogy ő szeret-e annyira, hogy néhány anyagi dologban közösen gondolkodjon velem. Hiába az anyagi biztonság ha úgy érzed a kapcsolat bármelyik nap véget érhet és semmid nem marad.

#15. válaszoló. Ezt olyan szépen leírtad. Elolvadtam így hajnali negyed ötkor.

34N

Mivel én vagyok önmagam anyagi és lelki biztonsága is, nem keresem egyiket sem. Viszont ehhez hasonló stabilitást igen.

N 42