Ha valaki kövér, annak joggal mondogatják hogy fogyjon le, de ha egy lelkibetegre azt mondom, kezeltesse magát, akkor én vagyok a szemét?

Attól függ hogy mondod ezt Neki. Ha érzi,hogy Te tényleg a segítségére vagy, azt szeretnéd ha gyógyult, tünetmentes lenne, szerintem nem veszi rossz néven. Viszont szokták néha elvetni a sulykot és simán hülyének titulálva bántásként hangzik.

Ez így van a kövéreknél is. Ott is mondhatod ezt figyelmesen, tapintatosan is, esetleg rávezetve, és mondhatod úgy,hogy lehúzólag,sértésnek tűnjön.

Azt hol hallottad, hogy joggal mondhatod egy kövérre, hogy fogyjon le?? Szerinted kövér emberek nem szoktak megsértődni? Nem tudom melyik világon élsz te.

Szerintem értelmetlen összehasonlítás, lelkibetegnek is szokták mondogatni, hogy menjen pszichológushoz. De erre általában az a válasz, hogy nincsenek jó pszichológusok, illetve drága. Ilyen szempontból “könnyebb” dolga van egy elhízottnak, mert az ő változtatási igyekezetei nem föltétlenül anyagiakhoz köthetőek. Meg amúgyis nehéz rendbe tenni egy lelkibeteget, ellenben az elhízás orvosolása kevésbé komplikált, diétával meg edzéssel helyretehető.

Viszont egy mentális/lelkibetegeket nézzük, akkor az van, hogy sokukon nem segít a pszichológus, tehát ez nem ilyen egyszerű.

Mi az, hogy diagnosztizálható?

Te mondod, hogy bárki diagnosztizálná? Lelki betegségek elég megfoghatatlanok, sokan nem is ugyanúgy veszik észre, mint mások, ezért a legtöbb(jobb) pszichiàter nem is diagnózis alapján kezel, hanem tünetenként oldja fel terápiával a dolgot.

Nem jelenthetsz ki olyat, hogy ez xy betegség, bárki észrevenné, ha pedig szakorvos mond ilyet, akkor is érdemes másodvéleményt kérni, mielőtt kezelik az embert, akár csak terápiával.

Mellesleg csak akkor kell bármit kezelni, ha zavarja az embert. Kövérnek sem mondjuk, hogy fogyjon le, csak, ha panaszkodik miatta. Pszichés gondoknál sokkal nehezebb, mert lehet, hogy az aktuális rossz érzésének semmi köze a betegségéhez, pl izgul egy vizsga miatt, ez nem feltétlen beteges szorongás, szóval nagyon nehéz ezeket kiszűrni, jobb, ha kimaradsz belőle. Mellesleg a legtöbb (komolyabb)pszichés gondot az agy rossz kémiája okozza, ott elbuksz, hogy azt hiszed ez akaraterő kérdése, pedig nagyrészt nem!

Maradj ki olyanból, amihez nem értesz és ne adj tanàcsokat, ez nem olyan megfogható mint az, hogy valaki 150 kiló, nem esik le az embereknek, szakembereknek sem mindig és nem egyformán!

A koverseg nem feltetlenul lustasag kerdese. Sokkal tobb van ott a hatterben, mint ahogy a felszines emberek gondoljak.

Nem olyan egyszeru, foleg, ha mar gyerekkent is kover az ember. Ott kokemenyen beepult szokasok vannak, amiket igen nehez megvaltoztatni. Nem beszelve arrol, hogyha valaki azt tanulja meg, hogy az erzelmi problemakat, stresszt evessel oldja meg, annak nem fog segiteni az "egyel kevesebbet, mozogj tobbet" tanacs.

Pszichoterapia, totalis eletmod es eletszemlelet valtas az segit. De mindegy.

Amugy egyetertek, nem kellene olyan kapcsolatba belemenned, ahol neked kell lenni a terapeutanak.

Viszont megint, a lelki beteg azert nem kepes magaert tenni, mert lelki beteg! Es segitsegre szorul. Nem romantikus kapcsolatra, hanem profi segitsegre, hogy megtanulja, hogy hogyan segitsen magan.

Es bocsi, de neked meg az empatias keszsegeden kellene fejleszteni, mert hihetetlenul felszines es itelkezo vagy.

Normális ember egyiket sem mondja, hanem előtte megpróbálja megérteni az illetőt.

Valóságban ez gyakrabban működni szokott.

Az internet világa elég torz. Ne ebből indulj ki. Sok ember névtelenül, arctalanul itt éli ki a frusztrácioját.

Nem tudhatod soha mi áll egy pszichés beteg mögött. Vagy mi áll egy elhízott ember mögött.

Azt meg még annyira sem, hogy mi áll a sorok mögött, amit neten irkálnak. Sokszor még az sem biztos, hogy aki a "foggyá le"-t mondja, maga is egy elhízott és a visszautasitástol frusztrált ember a monitor mögött..

Mentális betegségem van és kezeltetem magam.

Nem mindegy ezt valaki hogyan mondja, hogy kezeltesd magad.

Az én környezetem tudja milyen vagyok és azt is, hogy ők hamarabb észreveszik rajtam, ha gond van és pedig még tagadásban vagyok egy ideig, de nekik (szeretteimnek) elfogadom amit mondanak és felkeresek orvost.

Ez egy betegség ez van.