Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nők, ti az ilyen férfiaknak szoktatok esélyt adni ismerkedéskor?
Aki már 30 felett van, egzisztenciálisan pedig nagyon le van maradva, annak ellenére, hogy látszik rajta a törekvés, az ambício, az hogy intelligens és nem félvállról vagy lustán kezeli a dolgait.
Viszont a múltjáról nem szívesen beszél az ismerkedés elején, csak azokkal szereti megosztani, akik legalább egy picit közel kerülnek hozzá.
Én is ilyen ember vagyok.
Úgy veszem észre, hogy a nők többsége esélyt sem akar adni. Pedig egyáltalán nem vagyok sem külsőre, sem belsöre "ronda".
Szóval kérlek objektíven mondjátok el, hogy ti esélyt szoktatok-e adni az ilyen férfiaknak.
Azért szükséges ez nekem, mert tudni szeretném, a személyiségemmel van a hiba, vagy nem vagyok esélyre érdemes ember.
Csak őszintén.
Nem érted.
Ha a nők többsége azt mondja ő ugyan annyi esélyt ad, mint egy egzisztenciálisan rendezett férfinak ebben a korban, akkor valószínűleg a személyiségemmel van baj.
Nagy bajt nem érzek vele és a környezetem sem tart rossz embernek. Szóval az is felmerült, hogy a nők többsége inkább választ ismerkedéskor egy jobb helyzetben lévő 30körüli férfit, ha az én személyiségem sem taszítja.
Ezért kérek mindenkit, hogy objektíven válaszoljon.
Nem ítéltek el semmilyen választ.
Én ezek alapján adnék esélyt, ha amúgy a személyiségével megfog és megtalálom vele a közös hangot.
Az mondjuk lehet, nem mindegy, hogyan kommunikálod a helyzetedet és a múltaddal kapcsolatos dolgokat. Ha feszengsz, terelsz vagy láthatóan kínosan érzed magad, az nem tesz jót az ismerkedésnek. Nem kell bizalmas és személyes dolgokba beavatni senkit az ismerkedés elején, de az se jó, ha a másik folyton úgy érzi, valamit takargatsz, ez testhelyzetből, metakommunikációból is lejön. Amúgy azt, hogy hol tartasz, nem kell szégyellned, ha a céljaid és lehetőségeid megvannak, fókuszálj arra és azokról beszélj.
Köszi ezeket a válaszokat :)
Ez tényleg nagy segítség most nekem, minden normális válaszra kíváncsi vagyok.
Szerintem ezt nője válogatja.
Nálam az "egzisztenciálisan le van maradva" témánál az a kérdés, hogy ezt hogy érti. Van az a szint, ami alá nem mennék, mert a hosszútávú együttélésben, kapcsolatban látnék problémákat (mert én abban gondolkodom, nem "laza kapcsolatban")... Én budapesti vagyok, 30 éves, korban hozzám illő, szintén budapesti férfit keresek. Aki itt alkalmi munkákból él (úgy, hogy nem a saját vállalkozásában) vagy fizikai közmunkát csinál, az vagy nagyon csekély értelmi képességekkel rendelkezik, vagy a hozzáállása van a béke popója alatt, vagy régen hozott nagyon sok nagyon hülye döntést - én meg nem akarok senkit sem eltartani, nem akarom, hogy bárki visszahúzzon plusz személyiségileg sem passzolnánk egymáshoz, mert én törekvő, szorgalmas, dolgos, megfontolt és intelligens vagyok.
Viszont amennyiben nem nekem kell eltartani az illetőt, addig nekem az sem gond, ha minimálbéres vagy fizikai munkát végez, nincs autója, nincs lakása. Nekem van lakásom, ha komolyra fordul a kapcsolat, be is költözhet . csak ne akarja, hogy ráírassam a lakás felét, és ne akarjon az anyjához beköltöztetni.
Azt, hogy "a múltadról nem beszélsz", ebben a formában nem tudom értelmezni. Azért egy randi ált. nem egy kínvallatás szokott lenni, és ritkán merül fel az ember múltja (bár kérdés, mit értesz alatta... párkapcsolatokat, munkát, életvitelt?)... ha egy cseverészés közben véletlenül előjön egy téma, és megkukulsz, az azért elég kellemetlen és gyanús tud lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!