Vannak itt olyan férfiak, akiknek valamilyen fajta és szintu komplexusuk van, hogy nem elég jok a noknek?

Ha valaki azért szeret, mert jóképű vagy és diplomás, akkor nyilván nagy eséllyel idővel lesz nálad jobb is.

Nekem eddig csak egy kapcsolatom volt, de ő nem csalt meg, közösen szakítottunk, mert ő külföldre ment, én meg ott nem tudtam elképzelni a jövőt. De még csak nem is haraggal váltunk el.

Ha 4 kapcsolatból 3-nő megcsalt vagy másért hagyott el, most meg már 25 nőnek nem is kellesz, akkor tényleg felmerül, hogy van valami, nem?

Nem bántani akarlak, ezen tudsz változtatni, pl önismeret, pszichológus stb kéne hozzá.

Én ilyen voltam évtizedekig. Aztán rájöttem, hogy a maximalizmusom káros, mert toronymagasan több vagyok mint az átlag. Ott volt a forduló pont. Most már teljes nyugalommal és magabiztossággal élvezem az életem. Mindenem megvan hozzá, sőt, sokkal több is mint amire szükségem van. Ezért hálás is vagyok az Istennek, a sorsnak, magamnak, a szüleimnek, a feleségemnek, a lányomnak...

A komplexusokat a külvilág gyártja, hogy fogyasztásra ösztönözzön. Az emberek meg rohannak, de sosem érik el a célt. Viszont elmennek a saját életük mellett.

Nekem nincs tetoválásom. Puff neki. Nem vagyok trendi. Nem vagyok szétgyúrva, csak szimplán sportos vagyok. Húúúú, de nagy baj. A mobilom már 4 éves, a fb-on 45 ismerősöm van szándékosan. Ajaj... :D

Tanácsként annyit mondok, hogy ne úgy akarj tetszelegni, hogy felveszel egy álarcot. Én rendesen élvezem, hogy kívülálló vagyok, mégsem panaszkodom, sőt! Élvezem az életem, élvezem a pillanatot. Én pl. ma láttam a felhőket, és élveztem a napsütést. Bizony, a való életben ezek is jelen vannak... ;)

Nekem is négy komoly kapcsolatom volt eddig.

Sajnos egy gyerekkori baleset nyomai életem végéig látszani fognak az arcomon, így mára már simán elhiszem, hogy emiatt lett vége mind a négynek, mivel nem sokkal utánam mindannyian összejöttek egy-egy teljesen átlagos, hibátlan arcú pasassal.

Az is igaz, hogy a négyből kettőnél örültem, hogy vége lett, mert eléggé akaratosak voltak, és ismerkedéskor teljesen más arcukat mutatták. A másik kettő pedig csak egyszerűen nem akart/tudott továbblépni a közös élet felé. Érdekes módon a szakítást követően hamar sikerült nekik is, mással.

Ezek után kicsit nehezen hiszem, hogy a külsőségek nem számítanak... :)

A külsőség mindig számít, elsősorban az ápoltság, az öltözködés.

De nem hiszem, hogy a sebhely az arcodon oka lett volna, hogy vakvágányra futottak a kapcsolataid, mivel el se kezdték volna.

Más lehetett a gond, az ok.

A komplexusod miatt vezeted vissza, s így az igazi okot nem tudod kiküszöbölni.