Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Én szigorúan követem az orvos utasításait mégis olyan mintha be lennék állva? Hogy legyen így barátnőm?
Ez teljesen kész :D
Azt mondják ismerkedjek. Meg "szimpatikus srác vagy meg fogod találni az igazit" xD
"Jófej vagy" mintha ez érdekelne bárkit :D
"Jóképű" xE ddd pff
Néha mintha egy másik dimenzióban lennék értitek?
Nemsokára megint befekszek a kórházba monekijuk ott legalább jofejek az emberek meg bírnak
Mindegy bírnak e
Igazából mineehy
Mindegy
Ez lehet mentális egészség téma
Nem tudom bocs
Kihasas a fejem és össze vissza jönnek ezek a H lyd gondolatok
Az elmúlt időben mindig ez van, találkoznék valakivel aztán lemondom mert egy debil vagyok..
Vagy már a 3-4. találkozás után.
És ismerős Azt monrkq de adj neki esélyt
Meg ha megismernek... :AdD
Miért akarna bárki megismerni egy idiotát xD
Jó most picit kivagyok ne haragudj atok
1. Akkor nem jó neked a gyógyszer, amit jó lenne megemlíteni az orvosnak.
2. Ahogyan előttem is írták, rápiáltál.
Nem tudom melyik, de szólj az orvosodnak. Esetleg lehet állítanak neked a kórházban, ezt ott is említsd meg.
Uhh :(
Azért megyek kórházba, hogy átállítsák.
Igen, szedek benzodiazepint is (de nem rivót és pláne nem iszok rá).
Nem értem mi van velem. Normális vagyok, barátaim vannak, támogató családom, egyetemet végeztem, munkám van, vannak sikerélményeim, jól érzem magam a bőrömben. Nőkkel is ismerkedek, jól érzik magukat velem, újra találkozni is akarnak. Aztán néha egyszer csak elkezdenek jönni hülye gondolatok, szorongok tőlük, idiótának érzem magam, olyan mintha szétesne körülöttem minden.
Betartok mindent, amit az orvos mond. Majdnem mindig jól vagyok, eszemben sincs gyógyszerre inni, örülök ha minden normális körülöttem.
Még azt is elcseszem, ha valakinek nagyon szimpatikus vagyok, akkor hogy lesz barátnőm?
Kiábrándító vagyok.
Ez nem önértékelési probléma, ez realitás.
Inkább ne is találkozzak senkivel?
Úgy érzem átverem a nőket, amikor első randikon jól érezzük magunkat egymással.
Amikor legutóbb kórházban voltam, akkor volt olyan, hogy be kellett menni foglalkozásokra. Mindig el kellett mondani, hogy érezzük magunkat, meg mindenféle "játék" volt. Történetet kellett kitalálni, vagy zenét hallgatni és leírni mi jut róla az eszünkbe. Rajzolni valamit meg ilyesmik.
Picit úgy éreztem magam, mintha fogyatékosnak néznének :/
Meg beszélgettem pszichológussal többször.
Pszichológus elvileg most is lesz.
Múltkor beállították a gyógyszert közben és csomó ideig jó volt kb fél évig nem volt semmi.
Utálom ezt az egészet.
Most ha pl megint jobb lesz ettől, honnan tudjam, hogy sosem fog előjönni?
Kezdem úgy érezni, hogy nekem nem szabad megismernem senkit, mert elöbb utóbb úgyis csalódást fogok okozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!