Miért nézik le meg utálják mindig a lúzereket?

Akkor most én, mint kérdező is reagálnék néhány kommentre.

Mert ahogy látom szokás szerint félrement.

Csak egy kérdést tettem ki, erre már egy lapon vagyok kezelve a magukat felrobbantó terroristákkal. gratulálok...

#4

Erről írtam a szakdolgozatomat, szóval felőlem vitatkozhatunk még. Kíváncsi vagyok te miket olvastál össze a neokon oldalakról.

#5

Az életben ha bármit akarsz, harcolnod kell érte.

#6

Köszönjük.

#7

Igazad van. Sajnos az emberek többségében nincs empátia.

#8

Ez már végre sokkal értelmesebb komment. De reagálnék erre.

A felvetéseid helytállóak. De ami engem illet én nem önös érdekből harcolok. Vagy azért küzdök, hogy valami olyat érjek el, ami jót tesz másoknak vagy pedig valami olyan dolog ellen küzdök ami árt másoknak. De sokszor csak a saját magam életbenmaradásáért kell harcolnom.

Nem azért voltam egyedül a világ ellen, mert én ezt akartam volna. Sosem indítottam háborúval, mindig békével fordultam az emberek felé (és ezután is így fogok tenni). De sajnos nem mindenki tett így. Amikor kimentem gyerekkoromban barátkozni a többiekkel, akkor én csak játszani és barátkozni akartam. Nem én akartam háborút a többiek ellen, ők döntötték el, hogy akkor összefognak ellenem és pl ürülékbe mártogatják a labdámat és hasonlók. Ha rajtam múlt volna ugyanúgy barátkoztam volna velük mint ők egymás közt.

De sajnos esélyem sem volt, mivel olyan dologban különböztem ami nem megváltoztatható (származás), ezért automatikusan létrejött az "én vs mindenki más" felállás (és mint mondtam nem én akartam ezt).

Másodszorra pedig: Sosem ugyanúgy csinálom a dolgokat. Csak a buta legyek csinálják azt, hogy mindig nekirepülnek az ablaknak ugyanúgy. Mivel én nem vagyok légy, ezért ha hibáztam megvizsgálom a hiba okát, és kijavítom. Legközelebb pedig máshogy próbálkozom. Folyamatosan fejlődök (eddig sajnos sikertelenül).

És nem hibáztatok senkit sem. Akármilyen a helyzet, mindig túl kell élni és kész. Ha az egész iskola eldöntötte (ők, nem pedig én) hogy mindenki én ellenem fog harcolni, akkor ott küzdeni kell a végsőkig és kész.

És mellesleg KOMOLYAN GONDOLOM. (szóval írhatsz bármit - amennyiben te is komolyan gondoltad)

#9

Én pedig éltem kint sokáig egy teljesen muzulmán országban és senki sem kötött belém. Sokkal többen kötöttek belém a "keresztény" Európában.

Azok a londoniak meg ha tényleg betartanák a shariát, akkor nem vernének meg csak úgy más embereket.

#10

Kiírtam kérdést. Kaptam rá tanácsokat. Megfogadtam őket. A helyzet változatlan maradt.

Pl számtalan hobbim van (kb amióta élek) és számtalan helyen megfordulok, sok olyan hely is van köztük amiken az átlagembernek leesne az álla. Olyan helyeken is megfordultam ahova sokan be sem tették volna a lábukat és soha életükben nem mennének el.

Szóval én nem-egy két helyen megfordultam és nem egy-két hobbit űztem.

Szerinted ez változtatott bármin is? Az égvilágon semmit sem.

Ez a gond. Hogy bármilyen tanácsot adnak, amit hiába fogadok meg, semmi sem változik.

#12

Értem ne picsogjon senki sem.

Aki ismer személyesen az tudja, hogy nekem az a mottóm, hogy "Nem kötelező velem egyetérteni".

Neked is ezt mondom. Nem kell semmiben sem egyetértened velem. Ha valami nem tetszik, tessék írd le, hogy mi az. És hátha elgondolkodok rajta és fejlődni tudok.

Nem bólogatójánosokat kérek. Akinek nincs saját véleménye és csak bólogat mindenre az húzzon a kérdésem alól!

Tessék kerek-perec leírni mi a problémátok velem, konkrét tanácsokat adni. Amiket én majd megfogadok és hátha végre lesz valami.

De a tapasztalatom eddig az, hogy bármilyen tanácsokat adtak, azokat hiába fogadtam meg, nem történt semmi változás (voltak olyan tanácsok, amiket nem is volt lehetőségem megfogadni).

Ilyenkor meg sokszor az az érzés kerekedik bennem, hogy ezek csak kamusegítségek, melyekkel tulajdonképpen csak a válaszolók nyugtatják magukat, hogy ők márpedig segítettek valakin, miközben semmit sem tettek (Rockerarc a legjobb példa erre).

#14

Sosem hibáztattam másokat.

Elfogadtam, hogy az élet sajnos nem túl sok lapot osztott és ezekhez mérten harcolok.

Ha elbuktam kielemeztem a bukás okát, taktikát változtattam és máshogy próbálkoztam.

#18

Ez fordítva volt. Előbb próbálkoztam és utána gyártottam magyarázatokat. Nem pedig úgy mint a legtöbb incel, aki előbb magyarázatokat gyárt és ennyi.

#19

Sosem sértődök meg semmin sem. Írhatsz bármit.

Tessék leírni, amit akarsz!

#30

Nem utálok senkit sem. Ez csak egy szimpla küzdelem, ahol az egyedüli dolog amit meg tudok változtatni az csak én magam vagyok, ezért igenis akarok változni. A gyűlölködés nem visz előrébb.

#31

Nekem mindig valós tapasztalatokon alapul. Aki pedig nem ért velem egyet, az nyugodtan írjon csak le mindent. Nem félek a velem egyet nem értőktől.

#36

Tévedés. Minden véleményt meghallgatok. Akik egyetértenek velem, az nem érdekel, mert az nem érdekes.

Elsősorban azok véleményére vagyok kíváncsi akik nem értenek velem egyet. És hogy miért.

Mint írtam nem bólogatójánosokat kérek, hanem tessék leírni az egyet nem értéseteket.

Nagyon remélem, hogy akiknek reagáltam a kommentjeire, azok olvassák a válaszomat.

Mert ha nem írnak vissza semmit, az megint ékes bizonyítéka annak, hogy mit is értenek "segítség" meg "jótanács" szó alatt.