Nők, ti összejönétek matematikussal?

Én szívesen, én is reál beállítottságú vagyok inkább.

21/L

Igen, elméletileg ez semmiképpen sem kizáró ok vagy ilyesmi, főleg, hogy hasonló beállítottságú vagyok.

Gyakorlatilag viszont sok ismerősöm van, aki középiskolában a versenymezőnyben volt, aztán pedig matek szakra ment egyetemre, és jóformán mindegyikükben benne van egy olyan faktor, ami miatt nem tudnék páralapanyagként tekinteni rájuk. Akiket én ismerek, és ezt választották nagyrészt azért mentek oda, mert annyira belefeledkeztek a matekozásba, hogy ez volt az egyszerű folytatása, és míg a más szakon lévő ismerőseim az egyetem alatt szakmai tapasztalatot szereztek, belekóstoltak a munka világába, és sokszínű(bb) világot érzékeltek maguk körül, közülük többeknek még az alapképzés után se volt egy perc munkatapasztalatuk sem (még elképzelés szintjén sem) és elképzelésük sem, hogy mi is lesz majd ezután. Ezen kívül pedig általában érzelmi oldalról kicsit máshogy működnek, mint a többi ismerősöm (lényegében valamiféle gyenge autizmus jellegű viselkedés jellemző sokukra).

De ettől eltekintve biztos vagyok benne, hogy nem mindenki ilyen, sőt erős a gyanúm, hogy még csak nem is reprezentatívan érzékelem a matek szakosokat, mert a korábbi "versenymezőny-tagoknál" ez a furcsaság jellemzőbb.

20.59-es vagyok.

Igen, szarkazmus akart lenni 😉

Nem túl rég volt itt egy "hol ismerkedjek orvossal" kérdés, azon is csak néztem. Én szerintem értelmes ember nem szakma szerint választ párt magának. Úgy értem, ha minden klappol, jó a kommunikáció, van közös téma, akkor szerintem édesmindegy, hogy mi a foglalkozása. Mindazonáltal valószínűbb, hogy közös érdeklődési körű emberek jobban/könnyebben egymásra találnak munkájukból kifolyólag is.

Amúgy én azt nem látom be hogy mi baj lehet abból ha valaki szereti a matekot. Viszont egy pszichológussal vagy bölcsésszel nem valószínű, hogy találnék sok közös témát. De ha igen, akkor nem valószínű hogy bajom lenne az, hogy bölcsész.