Itt gyk-n (meg az életben is) miért ennyire ellenséges a közösség azokkal, akiknek 3X éves korukra sem jött össze egy csók sem egyetlenegy lánnyal sem, és ez nyilvánvalóan zavarja őket?

Az problema, hogy a 33 eves korod ellenere egy fele ennyi idos kislany kepet sugarzod magadbol. A noknel igy eselyed sincs, maximum elkiserheted oket bevasarolni, ha van erzeked a szep ruhakhoz. Ez az ongyi leszek mert valaki csunyat ir, szerinted normalis allapot? Szerintem nem. PEdig te azt akarod, hogy ezt fogadjuk el, mindenki fogadja el. Nem, ez soha nem lesz elfogadott, akarhany sorstarsad van.

Neked orvosi segitsegre van szukseged. A nyersebb megfogalmazasok is azert szuletnek, hogy kirangassanak a letargiabol es cselekvesre osztokeljenek. Menj el orvoshoz, mert sulyos lelki problemaid vannak, amiket kezelni kene. Ne mondd, hogy ez nincs kihatassal az eleted osszes teruletere, mert az hazugsag, onbecsapas. Megse teszel erte semmit, hanem egy anonim forumon martirkodsz. A martirokat akkor szoktak szeretni, ha valami nemes eszmet kepviselnek es keszek meg is halni erte. Amit te a es a "sorstarsaid" muveltek az a legalja dolog, amit egy ferfi megtehet, ezert nem kapjatok meg a szimpatiat.

43F

Egyrészt (tudatosan vagy tudattalanul) szinte mindenki viszolyog azoktól, akik valamilyen téren alulmúlják az átlagot és igyekeznek elhatárolódni tőlük (miközben esetleg örülnek, hogy jobbnak érezhetik magukat náluk).

Másrészt az ilyen kérdések kiírói egy szalmaszálat nem tennének keresztbe önmagukért: ha 30 évesen döbbentél rá, hogy valami nem stimmel, akkor felmerül a kérdés, hogy az elmúlt két évtizedben mégis mit csináltál? Manapság minden információ elérhető ahhoz, hogy felépíts egy vonzó életet (sport, hobbik, jó munka stb.), szakszerű segítséget kérj (pszichológus, önismereti foglalkozások) vagy önállóan fejlődj (könyvek, előadások, hanganyagok).

20 éves koromig nagyon zárkózott voltam, csak viszonzatlan szerelem volt addig az életemben. Egyetemen sem tudtam ismerkedni. Nem csak nőkkel, alapból sem. 16 éves koromig egyetlen barátom sem volt.

Egyetem alatt megbetegedtem, évekig nem tudták mi bajom van, az addig szerzett barátaimról kiderült mégsem barátok. Egy-két olyan emberről, akiről nem hittem volna, rájöttem számíthatok rá. 20 évesen a tüneteim életképtelenné tettek, semmire nem voltam képes, amire egy ember azt mondaná életem van. Folyamatos félelemben éltem, mert senki nem tudott semmit mondani vagy csinálni, amitől jobban lettem volna. Nem adtam fel, újra és újra esélyt kellett adnom egy orvosnak, és újra és újra csalódnom kellett, hiába ígértek bármit eleinte.

Miután kiderült mi bajom van, és kiderült, hogy tünetmentessé tehető, de nem gyógyítható megkönnyebbültem.

Visszamentem az egyetemre, mindent megtettem azért, hogy az álmaim elérjem, akármilyen nehézségekbe ütköztem. Újra megtanultam bízni az emberekben (bár nagyon megválogatom kiben merjek bízni és kiben nem, mert nagyon nehéz).

A mai napig nem volt még komoly kapcsolatom, nem tudom milyen érzés a viszonzott szerelem. Talán már szerelmet sem tudok érezni, csak szimpátiát és szeretetet.

Most 30 éves vagyok. Picit sem érzem későnek, hogy mindebben részem legyen, csak ezért is 150%-osan meg kell küzdenem, mint mindenért az életben.

Zárkózott vagyok, de már jóval kevésbé. Kevés az önbizalmam, mert nem úgy alakul az életem, ahogy azt elvárnám magamtól, de tudatosan teszek azért, hogy kifelé ne annyira látszódjon, mint ahogy én megélem.

Rengeteg dologról elmondhatnám, hogy nincs jó életem, de mégis szeretem az életemet. Csak ez az egy van belőle, ebben kell a maximumot kihoznom magamból. Megtanultam olyan dolgoknak örülni, amit más talán észre sem vesz.

Míg sokan azon agyalnak (itt is), miért "nem jár nekik nő", addig én azt is megbecsülöm, ha nem érzek fájdalmat, és úgy érzékelem a világot magam körül, ahogy annak normálisnak kéne lennie. Az életben semmi sem JÁR!

Senki nem mondta, hogy az élet ferr, vagy hogy az embereknek alapvetően korrekteknek kell lenniük egymással. És senkit nem érdekel, hogy neked könnyebb vagy nehezebb elérned valamit. Egyedül azt veszi észre mindenki, hogy mit értél el! Sokféleképpen el lehet érni sokmindent, nem számít te hogy éred el, az sem számít, mit vagy hogy mekkora erőfeszitésed van benne, az sem számít mi volt az eredeti célod, hogyan akartad. Egyetlen dolog számít: vagy csinálod vagy nem!!!

És ezért nem is hibáztahatsz senkit sem.

Nem várhatsz el senkitől semmit (empátiát sem!!), Végső soron egyetlen ember van a világon, aki felelős azért, hogy neked bármi jobb legyen, ez te magad vagy!

És mondok neked valamit:

Nem érdekel ki mivel cimkéz engem fel, nem érdekel hogy nekem könnyebb vagy nehezebb, mint másnak. Nem érdekel, hogy csalódni fogok-e még, az sem érdekel hosszú idő lesz-e. Egyetlen dolgot TUDOK biztosra, azt hogy megtalálom a boldogságom. Meg fogom találni azt a nőt, aki megbecsül, akit képes leszek én is szeretni, akivel boldog leszek.

Honnan tudom? Onnan, hogy ez csakis RAJTAM múlik! És én bármit elérek, amit nagyon akarok, maximum sokkal nehezebben és vannak dolgok, amiket nem lehet siettetni.

Remélem segítettem.

Orulj neki, nem kell senkihez alkalmazkodnod, sem megosztanod az eroforrasaidat....

Udv, egy sorstars :)

Én is 30 évesen jöttem rá, hogy mostmár kéne párkapcsolat, addig kb leszartam mindent és a saját dolgommal foglalkoztam.

De nem azzal kezdtem az egészet hogy feljöttem ide és sírok. Megnéztem mik az elvárások és mire van szükségem ahhoz, hogy találjak egy normális nőt.

Fél év alatt az összes egészségügyi problémámat megoldottam. Fogytam 25 kilót és azóta is folyamatosan edzek, valamint a kisebb méretű ruhákból már normális, felnőtt stílusú ruhákat veszek. Majdnem meg van már a jogsim és kocsim is, mert tisztában vagyok vele hogy az muszáj egy komolyabb kapcsolathoz és enélkül szarba se néznek. Következő hónapban kezdem el felújítani a saját lakásomat és végre elköltözök otthonról.

Ezek a dolgok annyira lefoglalnak és az elvégzésük annyi magabiztosságot ad hogy sokkal jobban érzem magam. Ráadásul mire 31 leszek, elmondhatom hogy önálló egzisztenciával rendelkező felnőtt férfi vagyok, ami önbizalom szempontjából a legfontosabb.

Szóval nézz magadba és javítsd ki a hibáidat a beletörődés helyett.