Ha jól vagy és nem görcsölsz a párkeresésen, akkor szinte biztos, hogy szembejön akit keresel?

Hmm. Vannnak nő ismerősömeim, akik ezzel áltatják magukat.

Szerintem ez azoknak a dumája, akik 1) nem is akarnak kapcsolatot 2) annyira nem akarnak kapcsolatot, hogy tegyenek is érte.

Már bocs, de egyik sem túl előnyös, még akkor sem, ha valaki szembe jön.

Én már jártam úgy is, hogy ilyen nő "belém szeretett". Az abból állt, hogy ragaszkodott, hogy velem legyen kapcsolata, de úgy kb semmiről nem érezte azt, hogy egy kiegyensúlyozott kapcsolatért bármit tenni is kell. Azóta ő is keresi az "igazit", aki elfogadja "olyannak amilyen" és erölködés mentes, "a sors majd összehozza vele". Tudjuk ugye, hogy ez így van.

A sors csak úgy összehozza az embert egy másikkal, aki pontosan rá van szabva, áldozatot hozni nem kell, semmit nem kell tenni, alkalmazkodni sem kell, önismeret sem kell tanulni. A másiknak igényei sincsenek, a kapcsolat csak van, mert a sors így rendelte el..

Remélem...

F.

#3-as szepen leirta, miert eretlen az ilyen no egy kapcsolatra, es miert kell kerulni nagy ivben. Az egyik legkiabranditobb dolog ferfi oldalrol, ha azt erzed, a masiknak semmilyen elkepzelese nincs, csak adhoc modon el a vilagban. Elhiszem, hogy jol erzed magad, amikor a mezon ugrandozva, bekesen szedegeted a viragokat, de az, hogy ebbol parkapcsolat legyen, az kizart.

43F

Vagy igen, vagy nem.

Én nagyjából jól vagyok, a saját mércém szerint jelenleg egész jó az életem. Olyannyira nem görcsölök a párkeresésen, hogy mostanában inkább örülni szoktam, hogy kimaradok a randizgatásból/ismerkedésből és a kapcsolatosdiból.

Továbbra is egyedül vagyok, nem jött senki, pont ugyanúgy, mint amikor még nem éreztem jól magam és jónak az életem, illetve majd' megvesztem, hogy legyen valakim.

Mondjuk akkor is kegyetlen ronda voltam, és azóta sem lettem szebb :D Sem érdekesebb és extrovertáltabb személyiség. Inkább ezeken múlik szerintem.

Szerintem van igazság abban, amit mondasz. Viszont a te helyzeted paradox, mert azt mondod, hogy nem görcsölsz rajta. Lehet, hogy nem és jól meg vagy, de attól még valamennyire érdekel a gondolat, hiszen feltettél egy kérdést róla.

Majd akkor jön, amikor annyira nem bír érdekelni ez az egész, hogy a gondolataid szintjén sem lesz ott benned, hogy "jaj de jó, hogy nincs párom", vagy hogy "ez a dolgom, az a dolgom, még jó, hogy nem kell párkapcsolatban is teljesítenem". Majd ha ezek a gondolatok is eltűnnek a fejedből, vagy esetleg egy erős negatív ellenérzésed lesz azzal kapcsolatban, hogy te most párkapcsolatba kerülj, na akkor, a legváratlanabb pillanatban fog feltűnni valaki.

Így működik. Csak azzal kell foglalkozni, mai van az életedben és nem azzal, ami nincs (még olyan formában sem, hogy "de jó, hogy nincs").

16 évesen döntöttem el, hogy nem fogok görcsölni a társkeresés miatt és nem érdekelnek a lányok. Ha majd valamelyik nyitottabb/érdeklődőbb lesz, akkor én is kooperálok a közeledésre. Annyit értem el vele, hogy kb. levegőnek néznek azóta is, de legalább nem éltem át soha visszautasítást.

26/F