Én vagyok a szerencsésebb vagy az ilyen ismerőseim?

No Cimbi! Nagyon jó a felvetésed. Én most 47 éves pasas vagyok, akinek a leghosszabb kapcsolata ezidáig 15 év volt, mely 6 éve szakadt meg. Gyerek nem lett.

Így utólag áldom is a jóistent érte. Ki a fenének hiányozna a sok hiszti meg láthatási cirkusz? Nem volt közös vagyon egy mosógépen felül, nem volt per, válás stb, mert élettársak voltunk. Sajnos azóta nem sok kapcsolatom volt, 7-8 de a leghosszabb is 2 hónapig tartott, de inkább csak napokban, hetekben beszélhetek.

De tudod mit? Nem baj! Egy valódi, igazi szövetséges társ nakem is hiányzik az életemből, de még több rigolyás, kekeckedő, ellenségklpkeresőkomplexusos luvnyára nem vagyok kíváncsi. Annál még egyedül is jobb lenni, hogy öökké úgy érezzem, minhta egy állásinterjún lennék, hogy örökké kritizáljanak, hibákat keressenek, ahol a szövetség egy ismeretlen fogalom, stb. Sok haveromat kopasztottak meg anyagilag. Én erre azt szokom mondani hogy pÍna nem tud annyit nyújtani, hogy milliós veszteségeket realizáljak miatta.

Úgyhogy barátom, megúszni jobb, mint átélni a szenvedést!