Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért hiányzik mégis ha tudom, hogy teljesen esélytelen?
Anno 14 éves koromban, mikor a magány miatt nyavalyogtam, mindig azzal próbáltak vigasztalni, hogy "majd néhány év múlva".
Azóta nemcsak hogy felnőttem, hanem 14 év is eltelt. A "nagy lehetőség" sosem jött el, még a főiskolán sem, és most a legrosszabb vidéken ragadtam munkahely hiányában és a horrorisztikus albérletárak miatt. Itt meg maximum valami kemény fizikai munka van (amire alkalmatlan vagyok) vagy lehet ingázni órákat minden nap, idősebb rokonaim téveszmélyeivel ellentétben a szoftverfejlesztői végzettségemmel nem tudok elmenni helyi kisvállalkozásokhoz "számítógép-szerelőnek", távmunka lehetőséget meg még nem találtam. Talán a főiskolán kellet volna lépnem valamit azzal, hogy barátokat szerzek, viszont az nem ment az autizmusom miatt. Majd a fősuli végével végleg a legrosszabb vidéken ragadtam.
Az anyagi problémák mellet elkövettem a férfilét másik legnagyobb bűnét: Nem vagyok magabiztos. Minden nő ezt keresi egy férfiban, belőlem meg teljesen hiányzik. Még ha valamelyik tényleg nem számít neki a pénzügyi biztonság, és tényleg nem a külső alapján ítélkezik (amivel nekem problémáim vannak).
Ezen kívül ott van még az autizmusom is, ami miatt nagyon nehezen kommunikálok emberekkel, a gyermekkori beszédhibám miatti bántalmazások miatt félve merek csak beszélni, és alapból eléggé unalmas vagyok társaságban. Esélyem talán csak egy másik autistával lenne, de eléggé kicsi rá az esély, hogy egyáltalán találok, főleg a többi hibámmal együtt. És még nekem is meg kellene szeretnem az adott személyt, ami a sok csalódás után nehezen megy nagyon.
És még ebben a helyzetben is nagyon hiányzik valaki. Hiába tudom, hogy előbb nyerném meg a lottót többször egymás után, de így is...
Ha valaki kérdezi: Igen, próbálnék javítani a helyzetemen, de az nem olyan könnyen megy, mint egy kapcsolót átállítani a "kövér" állásból mondjuk az "átlagos"-ba. Egy csomó önsegítő könyv meg pont ezen a taktikán működik. "Csak akarnod kell eléggé. Nem sikerült? Biztosan letért a gondolatod a helyes útról és egy pillanatra nem akartad." Ha nincs hatalmad a fölött, hogy milyen ételeket eszel, akkor be kell érned a "hagyományos, magyaros" kalóriában gazdag ételekkel, személyi edzőre meg konditeremre semmi pénzem sincs.
28/F
válasza:Hidd el, sok pénzzel, a fővárosban sem jönne össze semmi komoly. Én is 28 vagyok, és vannak autisztikus vonásaim.
Vidéken volt egy 5 éves kapcsolatom, annak 3 éve lett vége. Azóta folyamatosan próbálkoztam, de max. 4 hónap után mindenki lepattintott. Magas vagyok, már nem túlsúlyos, hála az utóbbi hónapokban történt nagy fogyásnak. De így sincs érdeklődő, társkeresőn sem, leszámítva a durván elhízott, ápolatlan, igénytelen nőket. Legalább azt a szintet hozza már, amit én, többet sosem vártam el.
Most tartok ott, hogy feladtam az egészet. Ha a sors így akarja, úgysem tudok ellene tenni, ha beleszakadok sem. Ha pedig valakinek felkeltem az érdeklődését, majd úgyis jelét adja, és elkezdődhet valami.
Azt ajánlom, hogy próbálj meg ne ezen gondolkozni egyfolytában. Kösd le magad valamivel, érj el az élet olyan területein sikereket, ahol azok csak rajtad múlnak, és nem egy másik fél beleegyezésén. A csajozást most felejtsd el, hidd el, hogy olyan negatív spirálba fogsz kerülni, ami mély depresszióba sodor majd.
válasza:Mielőtt pedig azt mondanád, hogy én könnyen beszélek, mert nekem voltak partnereim:
Van különbség aközött, mikor mindketten érzitek, hogy az igazik vagytok egymásnak, vagy minden nap attól kell rettegned, hogy mikor leszel kidobva, mint egy darab szemét. Nekem csak az utóbbiból jutott. Most, hogy egyedül vagyok, nincs mitől tartanom.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!