Azért nem tudok kialakítani párkapcsolatot, mert a múlton görcsölök?

Gyakorlatilag egy éve jöttem ki a szorongás olyan mértékéből, hogy azóta érzem azt, hogy van életem és nem csak vegetálok. Még nem az igazi, de sokat teszek ellene.

A lényeg az, hogy 2 éve folyton ismerkedek netes társkeresőn. Őszintén szólva ez nekem valahol amolyan terápia is volt, hogy kevésbé szorongjak férfiak mellett.

A legelső próbálkozások közt volt egy srác, akibe 1 hónap netes ismerkedés után, személyesen kb. 2 hét alatt beleszerettem, de nem bírtam elviselni az érzést, így inkább lezártam. (Magamban folyton azon őrlődtem, hogy nem leszek elég.)

Aztán jó fél évig inkább hagytam a társkeresést és dolgoztam magamon.

Utána volt 4 srác. Ebből 3 volt, aki nekem nagyon tetszett, de kb. 1-1,5 hónap után már mindegyiken látszott, hogy alábbhagyott a lelkesedés ismerkedéskor, vagy az, hogy nem szeretne velem komoly kapcsolatot.

A 4. srác, akivel meg alig foglalkoztam, ő meg teljesen belém szeretett, pedig nem is érdeklődtem iránta különösebben.

Mit rontok el?

Van még bennem pici szorongás, de már nem sok, mert úgy érzem, a múltam miatt óriási hátránnyal indulok.

Ezekkel lehet a baj?

Egyébként mennék mindenhova, szeretek kimozdulni és találkoznék szívesen új emberekkel is függetlenül a szorongástól.

Miért nem tudok kialakítani párkapcsolatot?