Szerintetek mi értelme egymástól távoli városokban élőknek ismerkedniük?

Hogyhogy mi értelme?

Senki sincs karóhoz láncolva.

A Föld bolygón szinte bárhová elmehetünk akár lakni is.

Maximum tinikorban gond a távolság, a felnőttek általában együttélésben gondolkodnak.

Nekem külön tetszik, hogy 200-300 kilométerre van barátnőm.

Na és több településen egyszerre. Egyik héten egyikhez, másik héten másikhoz lehet menni.

Sosem hittem a távkapcsolatban, bár kivételek mindig vannak.

Részemről természetes,hogy az kihez kötődöm már az ismerkedési szakasztól kezdődően a közelemben legyen,legalábbis elérhető távolságban. Nem hiszek abban sem,hogy telefonon, írásban ugyanolyan kommunikálni mint élőben.

Nálam nem jött be ez a dolog, így én már nem próbálkozok meg ezzel a jövőben.

Messze lakó exem sikeresen becsajozott a távolsági kapcsolatunk alatt a közelében.Persze előtte etetett rendesen, hogy szeret annyira, hogy tud várni arra, hogy összeköltözzünk majd a jövőben(én mentem volna hozzá a tervek szerint).Ebből nem lett semmi.A közelben lévő puncinak hatalmas előnye van, olyan, amilyen nekem sosem lesz. :D

Nekem mindig is sok távbarátságom volt (70 km-re és 7000 km-re is), és nekem valahogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy amint van annyi pénzem és időm, meglátogatom őket, szakítok időt rájuk, menet közben meg valahogy megoldjuk.

Na, kapcsolatnál még jobban így működök. :D Igaz, hogy nem teljesen olyan, mintha élőben beszélgetnénk vagy lennénk együtt, de a "lényeg" így is átjön. Alapvetően én nehezen kerülök közel emberekhez, úgyhogy ha találok egy olyan "példányt", aki tetszik, és akivel el tudom képzelni magam, az nem elég visszatartó erő, hogy a világ másik felén van.

Mesélek egy történetet. Férjemmel interneten ismerkedünk meg. 150kmerre lakott, már amikor elkezdtünk beszélgetni olyan felemelő és csodás érzés volt mintha ismerném már régóta. Talalkotunk is. Az is nagyon jo volt, és a következő tali is és így ment 2 évig. Persze volt h tobb napig voltunk együtt, 1 hónapot is akár, de mindig vártuk azt h találkozzunk, nem untuk meg egymást,mindig volt valami új program. Sokat kellett utazni de mindig megérte, talán ez kovácsolt össze minket, hogy mennyire tudjuk értékelni egymást,és milyen áldozatokat hozunk egymás iránt. Összeköltöztünk. Minden szuper.

Nincs lehetetlen