Van értelme úgy társkeresőzni, hogy gyakorlatilag a 0-ról építem fel magamat?

Miért ne lenne értelme?

Én tisztellek a bátorságodért és elszántságodért.

Attól függ hány éves vagy, és a nulla mennyire nulla.

Pl a személyiségedet hozod. Ha azzal eddig nem volt gond akkor ezután se lesz. Amig nincs eredmény, addig értelmetlen. Majd ha már elêrtél valait, ha fel tudsz mutatni valamit. Ezt a tisztelet meg nyitottság baromságot felejtsd el. A kutyát nem êrdekli honnan jöttél hogy mit éltél át, hanem hogy most hol tartasz! Ha nullán akkor nullát érsz!

És igy az idő a legfontosabb. Ha huszonêves vagy akkor sikerülhet. 35-40 után esélytelen nulláról értékelhető szintre hoznod magad.

Persze az se igaz hogy te a nullán vagy szóval van esêlyed! Én ott vagyok tehát tudom miről beszélek.

Nem akarlak elkeseríteni, de szerintem nincs értelme. Nulláról, azaz a semmiből kezdesz új életet (pont ahogyan e pillanatban teszem én is), miközben a nőknek megvannak az alap, úgymond funkcionális elvárásaik, mondjon akárki akármit. Szerinted hülyék a nők? Szerinted a nincstelen, új életet kezdő, napról napra éldegélő, hónapokig a túlélésre játszó kis macskajancsira, vagy a lakással, autóval, megfelelő egzisztenciával és jól fizető állással rendelkező férfira pályáznak? Hagyjuk a süket dumát, hogy a férfi belső értékei számítanak. Baromság. Kitörölhetjük velük a seggünket.

Neked most ne a csajozás legyen a célod, hanem hogy összekaparj valamennyit pár (jó pár) év alatt, amit majd önrészbe be tudsz fizetni egy lakás árába, csak hogy ne albérletről albérletre kelljen mászkálnod életed végéig.