Ti hogy állnátok ehhez hozzá?

Ha ismerkedéskor rákérdeznek a korábbi kapcsolataimra és kiderül, hogy 25 évesen eddig nem volt kapcsolatom, csak rövidebb ismerkedések?

25/l vagyok és igazából 23 évesen kezdtem el lényegében pasizni. Korábban szociális fóbiám volt, akkor tudtam annyira legyőzni fejben, hogy ezzel is tudtam már mit kezdeni.

Szóval onnantól kezdve ismerkedek, de még lényegében sosem volt párkapcsolatom. A leghosszabb ismerkedésem is 3 hónapos volt. Voltam együtt pár sráccal, az egyiket szerettem is, de mindig megszakadt a dolog.

Egyébként 2 srác szerelmet vallott nekem ez alatt a 2 év alatt, de ők meg nem érdekeltek igazán.

Tudom, hogy el vagyok csúszva a normálistól kellőképp. De ha már nincs meg a fóbia, az életem rendben van, jól érzem magamat a bőrömben, van egy jó munkám, ahol szeretem a környezetemet, van diplomám, 2 nyelven beszélek és vannak nagyon jó barátaim, illetve sportolni is eljárok heti 2x, és már nincs bennem egészségtelen mértékű szorongás sem, akkor szerintem már rendben vagyok. Ugyan akkor mégis kissé cikinek érzem azt, hogy ennyi idősen sosem volt kapcsolatom, csak ilyenek.

Ez nagyon nagy visszatartó erő?

Mindig elmondom annak akivel randizok, de mindig csak pislognak rám.

Érdemes lenne erről füllentenem inkàbb?