Miért nem szeretik a férfiak a természetes külsejű lányokat?

Ne haragudj, kedvrs kerdezo, de en speciel alkatilag kb. a 3. vagyok (a mellem 2 merettel nagyobb kb)- tehat, van rajtam kb 10-13 kg sulyfelesleg.

Raadasul, az arcom sem szimmetrikus (kicsi szem, kicsi szaj, markans allkapocs es arccsont), plusz a hajam genetikailag hulladek, vekony szalu es keves, nem sok mindent lehet vele kezdeni.

MEGIS, volt/van pasi, akinek tetszem, volt/van parkapcsolatom.

Vannak ferfiak, akiknek bejon a nagyobb test, vannak, akiknek nem.

Vannak ferfiak, akiknek a kulso nagyon marginalis pont az ismerkedeskor, vannak, akiknek nem.

Abbol, hogy teged elhagytak egy vekonyabb, cukibb, "műbb" lanyert, nem kovetkezik, hogy a pasik nagy atlagban ilyen egysikuak.

Szánalmas vagy kérdező. Az én párom se a szőke magas kék szemű herceg fehér lovon valamelyik Disney-meséből.

Párom 172 centi, barna hajú, barna szemű és egyáltalán nem gazdag, jogsija sincs, szeret mozogni, vékony, sportos az alkata, fontos számára az egészség. 6 és fél éve együtt vagyunk.

Én nagyon megértem a mélypontot. Engem a belsőmért szeret a párom, nyíltan kimondja, hogy milyen távol állok a kívánatostól, és hogy a bizony a külső is számít, küzdenie kell magával emiatt. Én pedig elkezdtem szégyellni magam, és sajnálni, hogy én jutottam... Ez tart már évek óta, és a szeretete, kötődése dacára nem volt még lelkileg és egóban ennél pusztítóbb kapcsolatom - az egyik oldalról. A másik oldala az, amiért azóta is benne vagyunk és azóta is megéri, hogy soha senki nem tett minket már pusztán a társaságával boldogabbá, mint mi egymást. A rossz oldalával először elfogadó és beletörődő voltam, de idővel nekem is voltak olyan időszakok, amikor haragot éreztem minden mű-tökélyre és arra, hogy azt sugallják, ezt kell szeretni, ez az etalon - mivel nekem nincsenek forrásaim sem ahhoz, hogy mesterségessel pótoljam a genetikám hibáit. Aztán eljött az idő, hogy ezt a haragot el kellett engednem, mert a belsö jók rovására ment volna, engem kezdett felemészteni. A környezetnek is nagyon terhes egy olyan mélyen frusztrált, békétlen személy, mint amivé majdnem váltam. Nem akarok gyűlölködni, hibáztatni, irigykedni, pláne azt nem, hogy ezek határozzák meg a gondolataim és a kapcsolataim.

Van sok ellenpélda. Rájuk ugyan az én párom is azt mondja, hogy csak a p. hatalma - hogy nem őszinték a férfiak, mert nem akarják elveszteni. Lehet, hogy így van (én nem hiszem), de ha így is van, azzal nem tudunk mit kezdeni. Ezen keseregni csak tágítja a sebeket, csak még több negatívumot pakol ránk. Nekem nagy megkönnyebbülés, hogy a frusztrációt elengedhettem. A lelki békém többet ér, akár elfogad valaki így az igazinak egyszer, akár nem.