Általában azok a nők szoktak nagyon dobálózni a mamahoteles jelzővel, akik szintén otthon laknak?

Nem, miből gondolod ezt?

Elég régóta önálló vagyok, már gyerekkoromban is az voltam, amennyire lehetőségem volt. A zsebpénzemet sem szórtam el, nagyobb dolgokra spóroltam, ami akkor mondjuk fényképezőgépet meg videókamerát jelentett, később meg jött a lakáscélú megtakarítás. Sose voltam mamahoteles, még akkor sem, amikor a szüleimmel éltem, amíg lakásra gyűjtöttem, mert önállóan intéztem a dolgaimat, nem nyalták ki a szüleim a fenekemet. Most már több éve külön élek tőlük, saját háztartást vezetek, eltartom magam.

#12: Nem a 18-20 évesekről van szó, és nem mindig állt így az ingatlanpiac.

5 éve padlón voltak az árak. 4-5 millióért kaptál egy 1,5-2 szobás lakást vidéken. Ugyanott ma 12,5-14 millió ugyanez.

Nem mindenki él Pesten ma sem, akkor sem.

Ismerek olyat, aki 10 éve vett egy gazos telket, és konténer házat építtetett rá fillérekből. Olyat is, aki 4 millióért vett egy ócska parasztházat, és 5 év alatt teljesen felújították. Amennyire lehet, saját kézzel, minél olcsóbban.

Nem mindenkinek pottyan készen az ölébe.

Szerencsére nem örököltem, még a nagymamám is jó egészségnek örvend, és remélem, hogy még hosszú évekig velünk lesz.

Azt elhiszem, hogy aki 30 évesen kap a fejéhez, hogy költözni kéne, és ideje rá félretenni, az bajban van. A mostani 18-20 éveseket sem irigylem. De az esetükben nincs szó mamahotelről. Elvégre még félig gyerekek, akik tanulnak, és igen messze vannak az önálló keresettől.

A kisebb lakások is 15-20 milliónál kezdődnek.

Miből szerezzek ennyi pénzt?

Amióta élek sosem szórtam a pénzt (talán csak tudományos könyvekre) és még most is fényévekre vagyok attól, hogy előrántsak a zsebemből 15-20 millát.

Fogalmam sincs nektek honnan lett huszonévesen ennyi pénzetek.

Aswad05, mondjuk kezdd el nézegetni a befektetési lehetőséget, és félretenni a pénzt, sok kicsi sokra megy, és lehet, hogy mire összejön egy nagyobb tőke, kipukkan az ingatlanlufi a CSOK meg babaváró hitelek miatt, aztán nem lesz problémád neked sem lakást venni. Én sem a devizahitelek fénykorában vettem lakást, akkoriban még csak gyűjtögettem, és szépen összejött.

Nem örököltem egy halott rokonomtól sem, nem is lenne mit, apai ágon apám egyik nővére örökölt mindent, aki nagyapámról haláláig gondoskodott, miután az alkoholistává vált férjétől sikerült elmenekülnie és visszaköltözött a két gyerekkel a szülői házba, mi semmit nem örököltünk onnan, anyai nagyszülőktől sem fogunk, mert anyám öccsére írtak mindent végrendeletben, ott is már csak nagyanyám él, anyám öccse meg közel lakik és orvosként tud segíteni neki, anyám és a húga is messzebb élnek, arrafelé egyiküknek sem lenne munka. A szüleim meg még jó egészségnek örvendnek, és nem várható, hogy egyhamar meghalnak, szóval mire tőlük öröklünk bármit is öcsémmel felesben, addigra azért már mi is jó eséllyel közel leszünk a nyugdíjhoz, szóval arra is kár tervezni lakáshoz jutás címén...

Eddig én is mindig spóroltam, és félretettem. Sosem szórtam a pénzem olyan dolgokra, mint fesztiválok, nyaralás, cigi meg ilyesmik.

De nekem évtizedek alatt sem gyűlne össze egy saját ingatlanra.