Ha vmit hiszel magadról és azt fogod viszont látni a világban, akkor miért abban hiszel, hogy úgysem lesz normális párkapcsolatod?

Itt két hiba is van. Az egyik, hogy a logikus gondolatokat lehet irányítani, a hitet nem. Sőt! Sokszor a hit logikus(nak vélt) gondolaton alapszik, pl csalódások: 10/10 elutasítás: nekem nem lesz senkim stb. Ha valaminek az ellenkezőjét tapasztalod, nehéz benne hinni.

Másik hiba: amit hiszel magadról, azt fogod viszontlátni a világban. Ez így ebben a formában nem igaz. A világ olyan amilyen, ha nyitott szemmel nézed, látod hogy a dolgok, emberek mindenfélék. Hiába hiszem azt magamról pl hogy remek művész vagyok, mert a suliban én voltam a legjobb, a rajztanár kedvence, ha felvesznek a képzőre és hirtelen azt látom, hogy kb mindenki jobb nálam. Akkor hirtelen szembesülök a valósággal, ami nem az, amit eddig magamról gondoltam.

Abban igazad van, hogy amilyenek vagyunk, azt vonzzuk az életünkbe. Aki folyton negatív, az valósággal bevonzza a negatív dolgokat, ezekre számít, ezekről beszél stb. Míg aki alapvetően pozitív, az a pozitív dolgokat hamarabb vonzza be. De ezeken a beállítódásokon sokszor nagyon nehéz változtatni.

Hiába mondod el naponta százszor, hogy "gazdag vagyok" ha valójában csóró vagy. Bár ez a megerősítés jó, de ha nem tudod hittel mondani, nem fog működni, és nem fogod a gazdaságot bevonzani, ha nem vagy legalább gondolatban gazdag. Hinni a legnehezebb. Lehet rajta dolgozni, nem lehetetlen, de ha legbelül, a lényed nem tudja elfogadni a pozitív gondolatot, akkor nem fog működni egyik divatos módszer sem. Ehhez szemléletváltás kell.