Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért lehet az, hogy ennyire drasztikusan állok a csajozáshoz?
Azt vettem észre, hogy az sikeres a nőknél, aki azt érezteti velük, hogy egyedül is tökéletesen elvan, és annyira hisz magában és annyira magabiztos, hogy még plusz is van benne, amit képes másnak átadni. Na, én nem ilyen vagyok. Nekem függ attól az önbecsülésem, hogy mennyire vagyok sikeres a nőknél. És sosem voltam az. Azt érzem, hogy egy fél vagyok, és akkor tudnék felnőtt, egészséges személyiséggé válni, ha végre lenne valaki mellettem, aki szeret. Nem is értem, más hogy tud egyedül is egészként élni. Meg úgy egyáltalán, hogy honnan van embereknek ennyi lelkesedésük meg kicsattanó magabiztosságuk.
Szokták mondani, hogy érdemes próbálkozni a nőknél, mert a legrosszabb eset (ha elküld) esetén is megérte próbálkozni. Na, én nem így érzem, hanem úgy, hogy akkor járok rosszabbul, ha még egy kudarcélményt begyűjtök a meglévőek mellé. Nem hiszek már benne és nem is akarok hinni, mert elegem van a csalódásokból. Úgy érzem, a nők csak azért vannak, hogy áltassák és kecsegtessék és szívassák a férfiakat, legalábbis engem, mert náluk van a boldogság kulcsa, de soha nem adják oda. Soha. Aki tinderezett már, az tudja, miről beszélek. Az az app is megadja azt az illúziót, hogy ennél a rengeteg lánynál lehet esélyed, aztán elhúzol jobbra százat, kétszázat, háromszázat és EGY SE áll veled párba. Ha igen, akkor meg nem fog veled beszélgetni, de ha mégis, akkor se fogtok találkozni. Úgy érzem magam, mintha egy üvegbúrába lennék zárva, és a világ csak arra lenne jó, hogy kínozzon a nőkkel. Utálom az egészet. Sose leszek elég jó nekik. Legszívesebben kiölném magamból az egészet. És egyébként ténylegesen csökken is a nemi vágyam meg az életkedvem...
Tehát neked egy odaadó cseléd kell, aki kiszolgál és némán bólogat mindenre.
Írom ezt úgy, hogy most nagyrészt én végzem a házimunkát a kapcsolatunkban, mert részmunkaidőben dolgozom és most élettársam többet dolgozik.
Meg ugye a férfiaknál elnézendő, hogy nárci, és minden más rossz tulajdonság. Értem.
Tudod én láttam, hogy anyám hogyan megy tönkre egészségügyileg-lelkileg egy olyan házasságban, ahol ő csinált mindent szinte (vagy én), miközben a fiútestvéreim henyéltek, apám meg csak kritizált mindent vagy a nőket, de a gyökér fiait már nem bírta nevelni. Anyám odaadósága és kedvessége vezetett odáig, hogy egyik testvérem sem tiszteli a nőket, robotnak tekintik őket, anyát meg csicskáztatják még nyugdíjasként is, amikor beteg. Ne haragudj, de ebből normális, épeszű nő nem kér. Még az enyhébbik változatból sem. Na lehet feminácizni. Lehet szidni a "mai nőket" de már ideje lenne egy kis önkritikának.
"Egy nőt pont akkor szeretünk, ha szelíd, odaadó, áldozatkész.
Alig ismerek pár olyat, akin tényleg azt látom, hogy ő úgy tekint magára, hogy alig várja, hogy feleség és később anya lehessen, és kész áldozatokat vállalni másokért."
A mai magyar huszoneves lanyok 80%-a olyan csaladbol jon, ahol az anya, pont ahogy irod, felaldozta magat a csalad oltaran, es mast se csinalt egesz eleteben, csak jatszotta a cseledet otthon a ferje (mar ha nem lepett le) es a gyerekei kedveert. Persze munka mellett. Fiatalon ugy kepzelte, ha odaadoan gondoskodik a csaladjarol, es csak ertuk el, akkor azt ok kesobb szeretettel meghalaljak, es vegul kiteljesedhet a tokeletes csaladi eletben. Csakhogy a vege altalaban az, hogy a ferj a gyerek szuletese utan elhidegul tole, a szexbol kotelezo reszeles lesz, vegul meg mar az sem. A gyerekek lazadnak, bunkon viselkednek az alazatos anyukaval, mert az iskolaban a nagyfiuk elott mar nem mernek kemenykedni.
Ilyen tapasztalatok utan nem csodalom, hogy a mai nok fuggetlensegre vagynak, es nem az az eletceljuk, hogy egy onbizalomhianyos pasas mellett megallapodjanak, es onkent vallalkozzanak az erzelmi es anyagi kiszolgaltatottsagra.
"Tehát neked egy odaadó cseléd kell, aki kiszolgál és némán bólogat mindenre."
Ilyet én soha nem írtam. Azt írtam, hogy odaadó társ kell. Eléggé unom már, hogy ezen az oldalon ilyen rosszindulatú emberek vannak.
"Meg ugye a férfiaknál elnézendő, hogy nárci, és minden más rossz tulajdonság. Értem."
Nem, nem érted. Azt írtam, hogy senkinek nem áll jól, de a férfiaknál legalább van funkciója. Mert akármennyire szarul hangzik is, nárcisztikus, törtető férfiként kifejezetten jól lehet érvényesülni a kapitalizmusban. Az pedig imponál a nőknek, akik elsősorban a biztonságot jelentő sikerre és magabiztosságra buknak. Én se szeretem az önimádó, kivagyi embereket, de tény, hogy tőlük lehet tanulni csajozni.
A nőknél ellenben ezek még csak nem is vonzóak, mert olyan, mintha férfiabbak akarnának lenni a férfiaknál. Nekem ez nagyon taszító. Bevallom, én attól is világgá megyek, amikor lányok fiúkkal együtt bandáznak, isznak, cigiznek, fiúmódra káromkodnak. Ez nekik egyszerűen nem áll jól. Fiúknál is a suttyóság érzetét kelti, de legalább férfias, még ha valami elcseszett módon is. A nőknél kiráz tőle a hideg. Az meg, hogy "áldozatkész és odaadó", nálam nem azt jelenti, hogy legyen cseléd. Azt szeretném, ha olyan lányt találnék, akinek a család fontosabb, mint a karrier. Nem azt mondom, hogy ne dolgozzon, csak háziasszony legyen, csak azt, hogy pl. teljesen rendben van szerintem egy nőnél az, ha csak félállásban dolgozik és mellette a családot igazgatja, vagy valami stabil állása van, ami nem versenyszféra, hanem mondjuk pedagógia vagy közszféra. Biztos van, aki szerint a véleményem alapján nőelnyomó vagyok, de én nem gondolom, hogy ez elnyomás lenne. Aki akar, legyen karrierista és versenyezzen a férfiakkal, lelke rajta, én csak azt mondom, hogy nekem speciel nem ez jön be, mert szerintem az a nő a vonzó, aki elsősorban feleség és anya és másodsorban dolgozó, és a karrier és a család nem lehet egyszerre első helyen. Egyébként nem is hiszem, hogy nők többsége alapból karrierista és boldog lenne ezzel a szereppel, szerintem a legtöbben 35 után rájönnek, hogy mennyire fontos (lenne) a család, de ez csak az én véleményem. A verseny világa kemény, a férfiak is megszenvedik, de őket eleve erre kondicionálta a természet. Hamarabb is halunk cserébe.
"Tudod én láttam, hogy anyám hogyan megy tönkre egészségügyileg-lelkileg egy olyan házasságban, ahol ő csinált mindent szinte (vagy én), miközben a fiútestvéreim henyéltek, apám meg csak kritizált mindent vagy a nőket, de a gyökér fiait már nem bírta nevelni."
Sajnálom, hogy neked ilyen tapasztalataid vannak. Én látok olyan családot, ahol az anya a gyerekekkel foglalkozik, az apa a kenyérkereső, de részt vesz a házimunkában és a nevelésben. Nem törvényszerű, hogy a férfi gyökér legyen. És iszonyú fontos szerintem, hogy az apa neveljen és jelen legyen, mint családfő.
Tulajdonságoknak nemeket adsz, ez gáz. Az ilyen pasiknak már ki kellett volna halniuk.
Ha X tulajdonságot lenézed a nőkben, de a férfiakban nem, akkor nem a tulajdonságot nézed le, hanem a nőket.
Remélem, soha nem találsz párt.
Kedves 72-es, többek között pont ezért siklok át a válaszaid fölött, mert nem értelmezni próbálod, amit írok, nem gondolkozol el rajta, csak ítélkezel.
Nem adok tulajdonságokat a nemeknek, de a pszichológiából ismert tény, hogy a férfiak és nők átlagban sok tulajdonságban eltérnek. Például a nők érzelmi stabilitása átlagosan alacsonyabb, alkalmazkodóképessége ("agreeableness", a Big Five modellről beszélek) viszont átlagosan magasabb. Nemcsak külső különbségek vannak köztünk, más a férfiak és a nők hormonháztartása, agyi felépítése (pl. a nők esetében jelentősen vastagabb a két féltekét összekötő idegpályák kötege, a kérgestest. Ezért van például az, hogy a nők többet hibáznak, amikor gyorsan kell a jobb és a bal irányt megkülönböztetni) és ebből fakadóan a személyisége is. Hogy te ezért mit gondolsz rólam, az a te dolgod, de nem velem vitázol, hanem a pszichológia és humánetológia tudományaival.
Én fenntartom, hogy egyes tulajdonságok férfiaknak állnak jól, mások nőknek. Egy szorongó, bizonytalan nő például a gondoskodás vágyát ébreszti fel a férfiakban, míg a férfinál azt jelzi, hogy a biztonság megteremtésének képessége hiányzik. Azért más és más tulajdonság előnyös a két nemnek, mert más a két nem természetes szerepe. A nőé az utódlás biztosítása, ezért tudnak a nők szülni és szoptatni, és nem a férfiak. A férfi pedig eredendően problémamegoldó és versengő. A bizonytalan, önbizalomhiányos férfi nőies, a nárcisztikus, egoista nő pedig férfias.
Megint a napi rinya az emancipalt nokrol. Tenyleg meghalok mar ezektol.
Kerdezo, te nem vagy hagyomanyos, emancipalt vilag elotti tokos ferfi, emiatt nem jar neked a pusztan anyasagra es hazassagra vagyo, szereny, hagyomanykoveto no. A klasszikus ferfiideal nem azert volt nagy, eros, buszke es hatarozott, mert a mellette levo no behuzta a kezifeket, lesutotte a szemet es az ajkaba harapott, ha veletlenul az eszebe jutott valami okos gondolat.
Az igazi ferfi sajat magatol az, es a nok nem birnak neki ellenallni. Te forditva ulsz a lovon, azt akarod, hogy a nok csinaljanak beloled igazi ferfit. Azt kepzeled, hogy teged a nok megraboltak es nem adjak oda neked a ferfiassagot. Na, ha valami modern es a termeszet rendjevel ellentetes gondolkodas, akkor ez az.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!