Miért lehet az, hogy valakit tökéletesnek tartanék magam mellé, még sem vagyok belé szerelmes?

Van egy srác, akivel nagyon jóban vagyunk, sokat találkozunk is, és tulajdonképpen egyetlen olyan dolgot sem tudnék mondani, ami ne tetszene benne.

Külsőre is bejön nekem, értelmes, normális, vicces, jófej, rendes, megbízható, stb, és annyira jól érzem magamat vele, szerintem nagyon hasonlítunk is egy csomó mindenben.

De valahogy nem érzem azokat a szép, romantikus érzelmeket, mint az exem iránt pl., amikor elgyengülsz, ha a másikra gondolsz, amikor úgy nyúlsz hozzá, hogy az tele van érzékiséggel, stb.

Ő is hasonlóan lehet velem kapcsolatban, mert régebben beszéltünk már erről, és ő is ilyeneket mondott, hogy konkrétan szerelmet nem érez.

Ebben csak az az idegesítő, hogy mindig olyanokba zúgok bele, akikkel meg totál nem illünk össze...

Miért lehet ez?

23N