Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A pártaláláshoz csak szerintem kell mázli is?
23 éves nő vagyok, pszichológia szakon tanulok. Sosem volt párkacsolatom, amúgy az évfolyamomból nem vagyok egyedül ezzel.
Talán csak mi vagyunk ennyire válogatósak, vagy pechesek, vagy éretlenek vagy minden egyszerre? Vagy tényleg mázli kéne a pártaláláshoz?
Egy barátnőm 12-es korában jött össze egy orvostanhallgató sráccal és 5 éve együtt vannak. Egyfelől kinek nem imponál az, ha egy srác orvosnak készül? Másfelől ehhez azért tényleg szerencse kell, én középiskolásként közelébe nem értem sehogy nálam idősebb férfiaknak, mert kisvárosban élek, és a középsulimat se kívánom senkinek. Meg talán olyan baráti társaság is kellene, akik által meg lehet ismerni másokat az ellenkező nemből. Na nálam ez alapból nincs meg, nem sok barátom van, fogalmam sincs, hogy hogyan kéne ismerkedni. (Őszintén, eddig 10 sráccal ismerkedtem, de valamiért vonzom az erroros embereket, akik nem kicsit pszichológiai esetek. Sajnálom őket, de mást nem tehettem értük.)
A másik, hogy egyetem mellett dolgozom, az elkövetkezendő két évben totál be vagyok táblázva, hova vállaljak be így egy kapcsolatot, nem tudnám azt nyújtani, amit magamtól elvárnék.
Igen, nem igazán oké 23 évesen ezen agyalni. De valahányszor valaki a boldog párkapcsolatáról beszél, meg hogy eljegyzik, gyereket terveznek, én mindig teljesen bepánikolok, majd hazamegyek, elsírom magam és iszonyatos szociális szorongás kerít a hatalmába. Rá sem merek nézni a férfiakra az utcán, már 1,5 éve. Az önbizalmam is 0 kb., pedig sokat fogytam mostanság, buta nem vagyok, csúnya sem, de mindenkinek fel tudok sorolni valamit, amitől jobbak, kívánatosabbak,érdekesebbek nőként, mint én.
És ha valaki azt kérdezi, pszichológia szakos hallgatóként miért nem kezelem a saját gondjaim; 1. Az egyetem 5 év szánalom az én szememben, csak akkor lesz valaki pszichológus, ha szakképzést végez és előtte minimum 150 óra önismereti képzést. És ehhez kell még jó pár év gyakorlati tapasztalat.
2. Az ember a maga szubjektív gondjait sosem tudja objektíven látni az adott helyzetben. Innentől az öngyógyítás nehézkes.
3. Nem hobbiból dolgozgatok. Amíg nem végzek az egyetemmel, nem lesz pénzem terápiára járni, ahogyan sokan másoknak sincs, sajnos. Addig örüljenek, amíg nincsenek lelki bajaik.
válasza:"A szerencse nem más, mint a felkészültség találkozása a lehetőséggel."
Ebben az értelemben mindenképp.
válasza: válasza: válasza: válasza:Talán az első probléma, hogy nem vagy nyitott a világra. Nyilván van egyfajta mázlifaktora is ennek az egész társkeresősdinek, de alapvetően úgy gondolom, hogy a hozzáállás az, ami valójában számít.
Persze nyugtathatod magadat azzal, hogy a "körülmények áldozata" vagy és ha már analizálunk, valamiért ezt emelted ki először pedig ennek van hozzá a legkevesebb köze.
Amit viszont utoljára hagytál az a valódi gond, hogy egyfelől van valamiféle időpánikod. Ez egyébként szerintem még normális is, sok fiatal átesik ezen, de nálad úgy tűnik, ez drámaibban következett be.
Másfelől pedig te már valójában nem is akarsz ismerkedni és innentől kezdve a kör bezárul.
Végezetül pedig mindig máshoz hasonlítgatod magadat. Ez bizonyos mértékig normális, viszont mintha te ezt már kórosan tennéd. Senki élete nem tökéletes, nem is gondolom, hogy aki 18 éves korában összejön valakivel és 5 éve nyomják az ipart, azok olyan nagyon szerencsések lennének.
válasza: válasza:Így gondolom én is, hogy a szerencsén múlik az, hogy megtaláljuk-e a társunkat, vagy sem. Ugyanis Te rendelkezel bizonyos tulajdonságokkal. És meg kell találnod azt az embert, aki illik ezekhez az egyedi tulajdonságokhoz. Mi a biztosíték arra, hogy ott van a környezetedben? Mi a biztosíték arra, hogy az ilyen tulajdonságú emberek egyáltalán léteznek-e az országodban?
Lehet ott él a szomszéd utcában, 7 házzal odébb, de soha nem hozza a sors, hogy megismerjétek egymást.
Amerikában ezért is működnek az ilyen társkereső cégek, amik segítenek neked megtalálni a párodat.
Tehát igen, a szerencsén múlik, hogy megtalálod-e azt akit keresel. De persze a valószínűségét növelheted azzal, ha van némi elkézelésed a másikról. Pl. egy intelligens embert keresel aki jóval értelmesebb a többinél. Akkor pl. Ha te is az vagy, elmehetsz Mensa tagnak. Ha olyan embert keresel aki szeret olvasni, elmehetsz könyvtárakba, könyvesboltokba és hátha arra fújja a szél a másikat.
Munkahelyen is próbálkozhatsz akár keresni valakit. Egyetemen is.
Én itt gyk-n találtam meg.
Szerintem ha tudod az elméletet amit egyetemen tanultál, alkalmazhatod magadon, vagy esetleg felismerheted a dolgokat. Az utolsó bekezdéseddel kapcsolatban.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!