Szerintetek lehet valakibe halálosan szerelmes lenni?

Az első szerelem ereje hatalmas, én is bármit megadnék hogy velem legyen az a férfi, akibe legelőször voltam szerelmes. Eltelt pár év azóta mégis minden nap gondolok rá, ha hiszed ha nem.

Szenvedtem én is egy olyan 2 évig miatta, tudod úgy igazán, amikor a szíved ki akar szakadni a helyéről, és hiába volt barátom egyszerűen senki nem tudta kiváltani belőlem azt amit ő. Kerestem rá ezerféle magyarázatot, meg nyugtattam magam, de felesleges.

Első szerelem, sosem múlik el!

Fiatalon még simán, igen. Aztán az ember tapasztal egy s mást és idővel már annak is örül ha valamiféle szerelem féleséget érez a másik iránt.

Nekem 22 évesen volt ilyen utoljára.

35/F

A történetből az jött le, hogy azért kötődött hozzá, mert nem kaphatta meg, elérhetetlen volt. Pusztán emiatt ragaszkodni valakihez szerintem elég gyerekes. Az igazi szerelem ennél több. Konkrétan mi volt olyan szép a kapcsolatukban azon kívül, hogy elérhetetlen, "tiltott szerelem" volt? Ha azon kívül nincs semmi, akkor idővel amikor együtt vannak, akkor megszűnik ez a "tiltott szerelem" varázsa. Szerintem a boldog együttlét nem csak ennyin múlik, sok minden meghatározza. Lehet hogy kezdetben a "megszerzés öröme" lángol valakiben, hogy együtt lehetnek, de az idővel elmúlik. Kérdés az is, hogy mit szeretnek annál tovább egymásban, mi tartja össze őket, mi ez a "közös hang", mennyire vannak egy hullám hosszon. Hosszútávon szerintem már ez fog számítani.

Már a "halálos szerelem" kifejezés is zavaró. Számomra a szerelem nem valami szenvedés, nem valami küszködő drámaiság teszi naggyá. Az igazi szerelem maga a paradicsom, amikor jól érzed magad valakivel és sosem unod meg még évekkel később sem. Sokan plátóian élik meg a szerelmet, attól lángol fel bennük a szenvedély, hogy nem kaphatnak meg valakit.

Minden ember más, és egy emberen belül az érzelem passzívan és aktívan is minden időpontban más.

Van elsöprő is és még afelett is vannak rétegek.