Normális, hogy még mindig nagyon sokat gondolok rá?

Hasonló a helyzet, csak én lány vagyok.

1 éve tart:) csak elmúlik egyszer.

Nem tudom, hogy mi a jó ilyenkor. Ha tudnád az okot, hogy miért utasított el, az sem segítene, mert itt a te oldaladon van egy komolyabb nyitottság. Az idő hogy mit old meg az egy jó kérdés... De ezek után csak olyan jöhet számításba, akire tudsz ugyanezzel a ragaszkodással nézni, és nem marad ott a tüske, hogy eredetileg te vele szeretted volna, csak közben muszáj volt túl lépni.

Szerintem azt az oldalát kéne látni a másiknak, amit addig nem láttál, és az lehet, hogy kiábrándítana belőle. Ezek nem rossz tulajdonságok feltétlenül, csak olyan, ami miatt már nem látod olyan vonzónak vele a közös jövőt. Pl. folyton szórakoztatni kell, flegma, mással flörtöl, eltérő értékszemlélet stb. stb.

Nem lennél előrébb akkor sem, ha úgy térne vissza, hogy nem jött össze azzal akivel ő akart volna, így maradtál te... De akkor ki is derülne, hogy azt sem szerette igazán, de te is csak azért kellesz, hogy ne legyen már egyedül.

Engem egyszer valaki eléggé lekezelően utasított el, amivel nagyon sokat segített, mivel megtudtam hogy milyen is ő valójában... és mivel ilyen bunkó, így én sem láttam már olyan vonzónak, nagyon gyors kiábrándulás volt, és főleg fájdalommentes.

En is igy voltam egy lannyal, par honapos volt es mar lassan fel eve vege. Sokat gondolok ra, de tudom, hogy nem illunk maximalisan ossze.

Ezert a szakitas utan elkezdtem a konditermet es eldontottem hogy szexi testet varázsolol magamnak. Nem 2 ajtos vadallat, hanem sportosat.

Majd raebred kit utasított el, de nem izgat a dolog.

Velem is ez van... Néha nagyon nehéz elfogadni, amit dob az élet.

Hiába tudatosítottam már magamban, hogy nem illettünk össze, és jobb így mindkettőnknek, de a szívem nem akarja elfogadni a helyzetet. És még mindig reménykedek abban, hogy valamikor ír nekem, és kibékülünk.