Egy felnőtt korban kialakult szerelem lehet ugyanolyan minőségű, mint egy kamaszkori?

Szerintem rengeteg kamaszkori szerelem ki is fuj ennyiben, amint idosebbek lesznek a felek, valtoznak, "szetfejlodnek" ugymond es az ilyen hazassagok legtobbje valassal vegzodik. Nem mondom hogy nem letezik az ellenkezoje, de alt elojon az, hogy de jo lenne meg elni, meg tapasztalni massal stb.

Raadasul egy "felnott" szerelem is ujszeru es mas erzes, de attol nem kevesbe jo. Pl az en kamaszkori szerelmemet hiba lett volna tovabb folytatni, hiaba nehezen szakadtunk el egymastol, a mostani pedig egy masik elmeny, en is felelossegteljesebb vagyok stb. Amugy meg kamaszkorban is az elert dolgai miatt iteljuk meg a masikat, csak akkor meg az szamit eredmenynek, hogy a masik de menon gordeszkazik, vagy o a gitaros srac a helyi bandában es ez milyen meno mar. Kesobb meg nyilvan fontos hogy 35 evesen kezdett e valamit az eletevel, vagy tovabbra is csak gordeszkazni meg gitarozni tud.

Én a magam részéről már nem fogok tudni úgy szeretni mint tinikoromban illetve pár évvel ezelőtt. Túl sokat tanultam a korábbi kapcsolatomból illetve kavarásaimból. Persze kérdés hogy ez hátrány-e, én jobban örülök, hogy reálisan átlátok sokmindent, minthogy vakon szeressek aztán váratlanul pofára essek.

23/F

Nos nekem egesz konkret tapasztalatom van ez ugyben ugyanis a sors ugy hozta h vegul tobb kanyar utan az elso szerelmem lett a ferjem es a gyerekeim apja. Majd par evvel kesobb az exferjem is.

Vegigkisertem az elete alakulasat es a szemelyisegeink fejlodeset az elmult 17evben.

Azt a szerelmet amit az elsovel atelunk soha senkivel nem fogjuk hiszen neveben is benne van, minden tapasztalas uj, de fokent amiatt h az az ember x felekeppen viselkedik velunk es mi x fajta valaszreakciot adunk ra.

Ertheto modon a kovetkezovel valo kapcsolatban mar nem tudunk x valaszreakciot, hiszen mas embertol kapjuk.

DE! Az ember egesz elete soran kepes szeretni, szerelmes lenni, pillangokat erezni a gyomraban, ugyanakkor mivel a szellemi, erzelmi elete folyamatosan fejlodik, egyaltalan nem torvenyszeru h egy iranyba tartanak a tarsaval az evek soran.

Tobbseg 30eves korara kifejlett szemelyiseggel rendelkezik amely bizonyos elemei mar stabilan ugy is maradnak, mas szemelyisegjegyek valtoznak meg evtizedek mulva is.

Szumma szummarum ma mar nem kezdenek vele, ha most ismernem meg azt mondanam h semmi kozos nincs bennunk. Amig 18evesen belehullasz valakibe a szep bore, a szep mosolya v a jo humora miatt, az 37 evesen mar edeskeves. Ma mar azt neznem h mennyire jokat tudunk beszelgetni, h banik gyerekekkel, hova tart az elete, mi a hobbija, milyen a barati tarsasaga, h illenek en bele ebbe a kepbe.

A jelenlegi kapcsolatomban azert vagyok szerelmes mert ez az ember itt mellettem passzol hozzam, naponta meglep h milyen humora van ami bearanyozza a napjaimat, ahogy eli az eletet, ahogy folyamatosan tervez, fejleszti magat, amilyen potapa. Meglepo modon uezen hapsi mellett 10eve elmentem volna mert egy nagyszaju csajozogep volt akinek esze agaban sem volt megallapodni es megulni a feneken.

Folyamatosan valtozunk es eletunk bizonyos szakaszaban jobban kapcsolodunk egymassal mas szakaszaiban kevesbe. Nagyon nehez egy eleten at kompatibilisnek lenni, de nagyobb az esely ra idosebb korban.

Mint ahogy olyan sok mindent az eletben ezt is el kell engedni h semmi sem lesz mar uolyan mint az elso.

Es teljesen mas az a szerelem amit tinikent kotottsegek es elvarasok nelkul elsz meg mint kesobb amikor mar idonk nagy reszet kitolti a melo, plusz rank rakodtak mar kudarcok, csalodasok, az ember nehezebben adja at magat.

# 4/5 Nagyon jó dolgokat irt,, hogyan változunk.

Magam példája: 28 vagyok. Egyszer volt csak kamaszkoromban platói szerelem fele érzés, 16 voltam. Amikor gyomor remegés van ha csak megpillantod is. Sose voltam hasonlóképp szerelmes..

Egészen 10 évvel későbbig: 26 voltam, amikor megdőlt a hiedelem rendszerem, miszerint nem vagyok képes már szerelemre, plane olyanra mint a kamaszkori.. ( hiszen 10 éve soha nem is éreztem ilyet, azt is csak egyszer, már nem is emlékeztem rá)

Aztán jött valaki, akinél nagyon hamar konkrétan újra éltem mindent és teljesen elvarázsolt (zavar, pulzus az egekbe, megszeppentem, szemlesutes, gyomorosszerandulas, és meg sorolhatnám)

A legdurvább az, amikor ezek kijönnek rajtad: nem tudtam mi történik. :D csak arra gondoltam, hogy ezt nem hiszem el. Másfelől legalabbb megtudtam, hogy tudok ilyet produkálni.

Nem jöttünk össze amúgy, de most már tudom, hogy a szerelem barmikor elkaphat valakit, még 40-50 felett is .

Nem egyszer olvastam itt sem 40 felettiektol, hogy nem gondoltak volna hogy meg egyszer ennyire szerelmesek lesznek.

(És az hogy ez ma s mint a buta, vak kamaszkori: ez így normalis, így van jól! Az elég ártó tudna lenni. Felnőttként már sokkal több ő ismeretes is van, mint 16 évesen pl )

Pont, hogy felnőtt korban melyebb.

A kamaszkori egy lufi, felfujva, majd kipukkad.

Lehet. Sőt! Akik nagyon fiatalon összejöttek, nagyon gyakran később teljesen másként fejlődnek, alakulnak és azon kapják magukat, hogy szinte idegenek egymás számára. Természetesen ez nem törvényszerű. Vannak olyan párok, akik tényleg nagyon szépen együtt fejlődnek és összecsiszolódnak.

Egy felnőttként kialakult kapcsolatban már kevesebb a "zsákbamacska". Jó esetben egy kialakult személyiséget kapsz, ami vagy tetszik vagy nem. Már kicsivel jobban hallgat az ember az eszére. Én legalábbis felnőtt fejjel észrevettem volna az intő jeleket a fiatalkorban kialakult nagy szerelemmel kapcsolatban.