Volt már olyan, hogy bizonytalan volt az érzésed valaki iránt, de későn jöttél rá, hogy mégis igazán szereted?

Velem 2 esetben is előfordult hasonló.

Egyszer az egyik kapcsolatomban. Fél évig tartott. ő 25 körüli volt, én 21. Az egész kapcsolatot végigkísérte afféle bizonytalanság, kétségbeesés a részemről, hogy nem való mellém, furcsa érzéseim voltak. Mellette jól éreztem magam, de ha nem volt mellettem, mindig azt éreztem, hogy valami nem stimmel. De ahányszor próbáltam ezt az aggályom vele megbeszélni, mindig győzködött, hogy de mi igenis egymás mellé valóak vagyunk, nekünk jó és szép kapcsolatunk lesz. Fél év múlva a születésnapomon jöttem rá, hogy ebből sosem lesz szép kapcsolat és véget vetettem neki. Nem bántam meg, mint később kiderült, már az első randi után benne az fogalmazódott meg, hogy ő túl komolytalan hozzám, én pedig túl komoly vagyok hozzá. Hogy ennek ellenére minek udvarolt mégis tovább és minek nem akart szakítani, fogalmam sincs...

A másik esetben nem voltam együtt a személlyel, csak randizgattunk. Ez kb 3-4 hónapig tartott. Itt is folyamatosan rossz előérzeteim voltak, emiatt nem akartam sietni és összejönni. A vége az lett, hogy elhajtottam, mert még az ismerkedésünk elején fontos, sokat számító dolgokban hazudott nekem, ez úgy derült ki, hogy egy délután elszólta magát és már nem tudta kibeszélni magát a helyzetből.

Végül mindig kiderült, hogy jók voltak a megérzéseim.

Én azt mondom, ha az ember bizonytalanságot, kételyeket érez, ami meggátolja abban, hogy a kapcsolat pozitív irányba haladjon tovább, felesleges az egészet erőltetni és az értékes időnket vesztegetni. Kortól és nemtől függetlenül.