Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tovább? Mit akarhat tőlem? Miért mondta el?
Nemrég egy volt munkatársam (nálam néhány évvel fiatalabb nő) elmondta nekem, hogy évekkel ezelőtt nagyon belém zúgott, és nagyon hízlegő véleménnyel van rólam. A helyzet az, hogy ez totálisan kölcsönös, ezt én is bevallottam, viszont amikor még mind a ketten egyedülállóak voltunk, akkor a közeli munkakapcsolatunk miatt nem közeledtünk egymáshoz a már akkor is érezhető összhang és kölcsönös vonzalom ellenére (én konkrétan a közvetlen felettese voltam, és épp amiatt nem léptem, mert az ő érdekeit néztem, nem akartam kellemetlen/kiszolgáltatott helyzetbe hozni, vagy hogy esetleg felmondjon a karrierje szempontjából elég fontos állásból, miután rányomult a főnök). Úgy tűnt, hogy sikerül visszafojtani az érzéseimet/érzéseinket. Azóta pedig mind a ketten évek óta stabil és boldog párkapcsolatban élünk más emberekkel, emiatt nem is történt semmi köztünk a szívhez szóló szavak ellenére.
A „vallomás” óta nem találkoztunk, nem beszéltünk egymással, és jelezte, hogy nem is szeretné ezt részletesebben kibeszélni, nem tartja nagy jelentőségű dolognak. Nem tudom eldönteni, hogy ezt komolyan gondolja-e, mindenesetre az én világomat felforgatta ez a beszélgetés, és nem tudom, merre tovább. Volt már bárki közületek hasonló helyzetben? Mit akarhat tőlem a volt munkatársam? Miért mondhatta el nekem, hogy vonzódik vagy vonzódott hozzám? (Tény, hogy amikor elmondta, mind a ketten elég részegek voltunk.) Hogyan végződhet ez a történet? Sajnos személyesen senkivel nem tudom igazán megbeszélni ezt, mert nagyon sok a közös ismerős, akik nemcsak hozzánk, de legalább egyikünk párjához is közel állnak.
30f
válasza:Egyikőtök se lehet igazán boldog a kapcsatában,és tuti,hogy nem olyan teljesértékű,mint ahogyan leírod.
Nő nem vall,ha nem akar semmit.Nő nem vall szerelmet érzéseket,ha mással boldog.De a részegség mindig jó kifogás erre.Valójában azért lesz őszinte az ember olyankor,mert abban reménykedik,hogy a másik nem fog rá emlékezni,vagy nem lesz biztos a megtörténtében.
Nem tartja jelentősnek,hogy tovább beszéljen róla,akkor bele sem kezdett volna.Azért nem beszél,mert veszélyes lenne a helyzet.Érez még valamit.
Hazudtok magatoknak mind a ketten.Te mert azt írod boldog vagy más mellett,de a felbolygatott..Persze különbözünk,de aki nem érdekel az nem bolygat fel annyira,hogy ezen rágódjam.De legalábbis nem ezt a szót használnám.A nagyon idegesítet használnám.
Inkább az az igaz,hogy mind a ketten szeretnétek boldogoknak hinni magatokat és maradni is a párkapcsolatban,de ez így nem biztos,hogy sikerül.Főleg,ha sok a közös isnerős.
Gondolom egy véletlen közös italozáskor majd egyszer félreléptek egymással,vagy ahhoz közeli helyzetbe kerültök.
válasza:
válasza:Érdekes, hogy mindig azok bizonygatják, hogy milyen boldogok, akik tulajdonképpen nem azok...
Ha boldog lennél, nem érdekelne ez a kis vallomás, csak meglegyezgette volna a hiúságod és kész.
"Hogyan végződhet ez a történet?"
Feldobták a labdát, úgyhogy ahogyan csak akarjátok.
válasza:Ebből bármi lehet, ha elég tökös vagy. Ha pedig ő nagyon határozatlan, nem tudja mit akar, akkor akár semmi.
Én voltam ilyen helyzetben, csak már gyerekem volt, ezért inkább nem ugráltam, és nem engedtem, hogy a másik utólagos vallomás felbolygasson. Nem bántam meg, hogy maradtam a normális párommal, kitudja, hogy mi lett volna, ha... de nem nyugtalanít, érzem, hogy így volt jó.
Te döntöd el, hogy milyen jelentőséget tulajdonítasz a felbolygatós érzéseidnek. Ha nem törődsz vele, el fog múlni, ezt megígérhetem neked.
Ha viszont szeretnéd a párod helyett azt a másik nőt, akkor arra is meg van az esélyed, őszinte kommunikációval, úgy, ha nem tökölsz. De akkor tudd, hogy nincs visszaút...
Ekkor én beszélnék a régi kolleganővel, mit is akar, mennyire komoly, aztán szakítanék a kedvesemml, és csak utána jönnék össze az újjal.
Semmikppp nem fordítva, abból normális kapcsolat úgysem lenne.
válasza:Elmondta,mert szerelmes beléd. Ennél szebb vallomás nem kell. Te is szereted őt. Mégis gyártod magadnak a kifogásokat, miért is nem lépsz. Pedig ti együtt boldogok lehetnétek. Miért vagy a saját magad ellensége?
Hasonlítasz valakire, aki úgy néz a szemembe, mint senki soha. Ő is csak indokokat keres, miért nem, pedig érzem, szeretjük egymást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!