Szerintetek van értelme a szerelemnek vagy tudatosan kell párt választani?

Én szeretem megélni az érzéseket, ilyen a szerelem is.

Természetesen fontos, hogy tudatosság is legyen a párválasztás során, de én amondó vagyok, hogy amíg nem tervezel családot,gyereket,nem feltétlenül kell azt nézni a másikban, hogy el tudnád e vele képzelni az egész életed, hisz a szerelem megadja neked ezt az érzést. Aztán ha elmúlik, úgyis rájössz, mik azok a dolgok, amikkel együtt tudsz élni vagy sem.

Ha már családot szeretnél alapítani, akkor viszont a tudatos párválasztást preferálnám.

Tudatosan, ésszel!

Szép a szerelem, de attól nem lesz kifizetve a villany, meg nem lesz a gyereknek gyógyszer.

A kettő együtt. Nyilván kell az, hogy ugyanaz legyen az értékrendünk, a jövőképünk, mert pl én mindig is 4-5 gyerekre vágytam, mit kezdtem volna egy olyan férfivel, aki egyet sem? De ha ezek megvannak, akkor igenis kell az érzelem.

12 éve vagyok szerelmes a férjembe, akivel minden tekintetben összepasszolunk tudatosan nézve is.

A kettő keveréke. Csak az egyikből soha nem lesz normális párkapcsolat.

Csak tudatosan párt választani nettó baromság. Én ezt nem nevezem párkapcsolatnak, mert nem az. Ez egy baráti együttélés meg gyereknevelési közösség, de nem párkapcsolat.

Ahogy persze a szerelem se ér sokat, ha a párod egy hisztis gyerek, vagy rossz a mentalitása, vagy rengeteg negatív tulajdonsága van, vagy nem tudod vele megbeszélni a problémákat.

De szerelem nélkül nem működik. Meg lehet nézni ezeket a kapcsolatokat. Kamuboldogság, önigazolás keresése, kifelé tekintgetés, kielégítetlen érzelmi szükségletek, egymás teljes leszrása és csak látszólag törődnek egymással. Az tartja őket össze, hogy legalább van mellettük valaki és félnek lépni vagy egyedül maradni. Gyereknevelésre a legrosszabb amit csak tenni lehet. Az ilyen "kapcsolatokból" lesznek a lelkisérült, párkapcsolatra alkalmatlan emberek akik képtelenek a törődésre, odaadásra, hiszen soha nem volt előttük erre példa. Ha valaki egészséges lelkű gyereket szeretne, azt csak szerelemmel, odaadással teli kapcsolatba tegye.

És nem, a szerelem nem múlik el. Azért múlik el, mert nem fektetnek a kapcsolatba energiát, azt várják, hogy majd magától működik. Magától, ha semmit nem tesznek a tűz fenntartásáért valóban elmúlik 2-3 év alatt. De ha energiát fektetnek a kapcsolatba, nem hagyják abba a randizást, nem hagyják kihülni akkor örök élet meg egy napig fenntartható a szerelem. Aki erre nem képes, annak a tudatosan választott párjával se lesz soha jó kapcsolata.

Mostanában divat, hogy a hölgyek csak a pénzért választanak párt.... A szerelem nem erről szól, ha valaki azt hiszi, hogy a szerelem annyiból áll, hogy én mint férfi, fizetem a lány telefonszámláját, meg a manikűrjét, akkor az egy érzéketlen céda.

Köszönöm a figyelmetm

kettő együtt. nekem többet között azért siklott félre a legutóbbi kapcsolatom,mert nem voltam szerelmes. sosem. nem csak egy idő után nem.

ő ezt észre is vette, hiányolta a lekesedést, mindazt, ami akkor van,ha szerelmes az ember.

emberileg szerettem,de túl nagy/mély érzések nem voltak.

na innentől kezdve, nem akarok már olyannal lenni,aki iránt nincs meg az a plusz. a másiknak sem jó ez így.

Egyrészt a köz értelmezése szerint életemben 2x voltam csak szerelmes: 16 és 26 éves koromban.

Azon túl, hogy egyiknek sem volt rételme, és láthatóan nem is váltja ki belőlem csak nagyon nagyon ritka esetben valaki, azontúl az a valaki is személyiségben többet ártana nekem, mint használna...

És ezt azért tudom, mert utóbbinál volt alkalmam kicsit jobban megismerni, és egyáltalán nem passzol hozzám az illető, nem működött volna köztünk a kapcsolat a mindennapokban: nem hogy sok dolog, de a szerelem érzésén kívül MINDEN negatív kb vele kapcsolatban és konfliktusforrás...

Ezek után ki gondolná azt esetemben, hogy a szerelem kell?

Egyébként nem kell. Évek óta párom van. Jobban szeretem bárkinél és bárminél, és nekem ez bőven elég. Nem lángolóan, de erősen.

És erre lehet építeni, míg a másik lángolásra nem. Ez épít, az rombolna, ártana..

És köszönöm, jelenleg boldog vagyok a párommal, időnként ráadásul a szerelemféle fázis is előkerül. biztonságban, szeretetben érzem magam, és legfőképpen így utólag kijelentve, miután magam is leküzdöttem a dilemmámat a lángolás belépése után: boldogan, hogy kitartottam.

Másnak ettől még bejöhet. :) De én sose voltam megfelelő emberbe lángolóan szerelmes. - Meg amúgy sem voltam soha szerelmes típus.