Lenne esélyem nála ezek után? (Bővebben kifejtem lent)

Bár még nagyon fiatal vagyok és ilyenkor általában minden lányka sok szerelme szokott lenni, nekem mégis már 8 éve egy srác tetszik, de nagyon.Alapvetően igencsak kritikusnak, válogatósnak mondanám magamat a férfiakkal szemben, benne mégsem látom meg a hibát, hiába vannak benne is mint ahogy mindenkiben. Ő az egyetlen akit úgy tudnék szeretni ahogy van, akiért bármit megtennék, akit ha meglátok nem tudok egész nap másra gondolni, és egy mosolyával levesz a lábamról..stb.

De sajnos ez a szerelem mindig is viszonzatlan volt. Tulajdonképpen nem volt teljesen viszonzatlan, volt hogy dícsérgetett, vagy megfogta a kezemet, átkarolta a derekamat, célzást tett, de ezeket inkább “szórakozásnak” tartok ( kihasználta hogy tudja hogy nekem tetszik),nem hinném hogy komolyan gondolta volha, hiszen akkor már lépett volna. Nem tartom magamat ronda lánynak, de ezt a fiút sosem sikerült megszereznem, ő az a tipikus “macsó”de egyben “jófiú” aki okos, kedves, vicces, jó családdal rendelkezik, célokkal, bárkit megkaphat, így senkinek sincs könnyű dolga ha őt akarja, márpedig sajnos sok jelentkező van rá.Talán két oka van annak, hogy sose került sor arra hogy mi együtt legyünk, az egyik hogy 8-9 éves korom óta ismerem, edzőstársak voltunk és valószínűleg még mindig azt a kislányt látja bennem, sokszor tett megjegyzést arra hogy fiatal vagyok. A másik ok már kicsit összetettebb. Ugyanis úgy hozta az élet hogy 2 éve egy buliban összekeveredtem a legjobb barátjával, egy csókon kívül nem volt más köztünk, kedvesen le is ráztam a fiút, de szörnyen megbántam. A sors fintora hogy ez az eset után nemsokkal egy másik nagyon jó haverjával is összesodort az élet ( pedig nem mondanám magamat pasizósnak) és vele már kicsit komolyabb volt a helyzet, hetekig alakultunk, randizgattunk, vele se volt több a csóknál, végül nem jöttünk össze, de mint barát továbbra is megmaradt, sokszor érztem hogy ő többet akarna tőlem, de erre nem került sor. Most is néha beszélek vele de mindketten tudjuk hogy csak barátok vagyunk!

Félek hogy ezekért a hibákért amiket 16-17 évesen követtem el, és szerintem sokan nagyobb hibákat követnek el mégis elveszítek valakit akit mindig is akartam. Nagyon hülyének érzem magam, tudom hogy nem kellett volna, de annyira nehéz és elkeserítő évekig várni és szeretni valakit, aki talán ezt sohasem viszonozza, teljesen elveszi az önbizalmamat. Kérlek aki tud tanácsot adni ne tartsa magába, privát üzeneteket is szívesen fogadok, ha értelmes válaszok érkeznek!

A kérdésem összegezve, hogy szerintetek van e még esélyem ennél a fiúnál, azok után hogy közöm volt az egyik legjobb barátjához? Mit tehetnék hogy végre elfelejthessem őt, vagy megszerezhessem? Mennyire reménytelen az eset, az is lehet hogy csak várja hogy idősebb legyek?

18/N

És a fiú 22