Reménytelen szerelem - miért? Hogyan?

Sziasztok! Egyre rosszabb... Leírom úgy ahogy van, de csak röviden. GYES-ről visszajött új kollégámba szép lassan belezúgtam. Nem akartam ezt érthető okok miatt, de megtörtént. Elképesztően gyönyörű, imádom a mosolyát és a szemébe nézni egyszerre a legjobb és a legfélelmetesebb dolog. Sokat beszélgettünk és érezhetően egy hullámhosszon vagyunk és tudom, hogy a házassága nem a legjobb. Régebben voltak gyenge próbálkozásaim csajozásban, de sose jött össze. Most is voltak az utóbbi időben, hátha sikerülne összejönnöm valakivel és akkor szép lassan megszűnne ez az érzés. Nem jött össze (ergo párkapcsolatom még nem volt), és végül úgy döntöttem, hogy bevallom neki, hogy mit érzek, mert egyszerűen nem tudtam már elviselni. Egy elég kínos és gyors beszélgetés lett, szóval teljesen máshogy alakult, ahogy azt elképzeltem. A fentebb mosolyra és szemre vonatkozó részt nem is mondtam neki, mert ahogy nézett rám, alig tudtam pár szót kinyögni...végül annyit tudtam mondani, hogy nagyon kedvelhető a személyisége és én is kedvelem, de egy kicsit jobban. Tudom nagyon gáz, de egyszerűen ennyit tudtam mondani) de mit is gondolhattam. Megmondta, hogy köszöni az őszinteségemet, de egyrészt teljesen más élethelyzetben vagyunk. Neki van két gyereke, nekem meg semmilyen kapcsolatom sem volt még, ráadásul még szüleimnél élek, szóval ebben igaza van. Ő idősebb néhány évvel (8), előttem meg itt van még az élet, egy hozzám korban közelebb álló lánnyal, saját gyerekek majd idővel...Illetve, hogy tényleg nagyon könnyen megkedvelhető a személyisége, de Ő nem teljesen ilyen és ha megismerem tényleg, akkor biztos nem fogom ezt érezni. Részben igazat adtam neki, de megmondtam, hogy igenis én nagyon szívesen megismerném teljes valójában. Végül azt mondta, hogy gondoljam át, hogy mit érzek. Az utóbbi 2-3 hét elég kemény volt. Próbálkozok a gondolataim elterelésével, úsztam (pedig nem tudok), próbálok barátokat szerezni..programokra menni, de ha otthon vagyok az nagyon rossz. Többször megfordult bennem-és még nem vetettem el-az öngyilkosság gondolata. Tudom azt mondják, hogy egy nő miatt nem szabad, de szerintem aki még nem érezte ezt, az nem tudja milyen. Emellett amúgy rengeteg lezáratlan problémám van, illetve önértékelési problémák is (részben jogosan...ha leírnám, hogy hogy nézek ki, akkor rendkívül könnyen beazonosítható lennék, szóval legyen elég annyi, hogy az arcomon elég sok nyomot hagyott a múltam...) és attól félek, hogy ha elmegyek egy pszichológushoz és rázúdítom a problémáimat, akkor annak is rövidesen szüksége lesz egyre. Aztán ahogy telt az idő próbáltam alkalmazkodni-iszonyatosan nehéz-kevésbé kedvesnek lenni vele (meg is kérdezte, hogy most haragszok rá? Mondtam, hogy nem, és rá tényleg nem haragszok. Magamra haragszok.) És a beszélgetésünk (amikor bevallottam) az lényegében lezáratlan maradt. Nem tudom, hogy Ő is így gondolja-e, de az hogy gondoljam át...az végül is azt jelenti, hogy az lezáratlan maradt. Nem beszéltünk erről azóta. Szeretnék, de nincs olyan alkalom amikor megfelelő lehetne. A gyűrűjét már nem hordja...ez pár napja feltűnt. De az igazi ok ami miatt ezt most megírtam, az egy meghallott telefonbeszélgetés, amiben többek között elhangzott a válás...egy másik férfi neve...de hogy talán az is házasságban él...és szerintem (de nem biztos) tudta, hogy ezt hallom. Az iroda előtti folyosón zajlott ez a telefonbeszélgetés, miközben én bent ültem. És most az utóbbi pár hétben felépített tartásom összeomlott. Azt szeretném, hogy ne érezzek semmit, vagy hogy ne is létezzek inkább. Nem tudom melyik a nagyobb baromság amit elkövethetek, hogy megpróbálok beszélni vele és megmondani, hogy az érzéseim azok nem változtak...vagy egy (konkrét) lánynál (aki fiatalabb pár évvel nálam) próbálkozni, akiről tudom, hogy az érdeklődési köreink nagyon hasonlóak több közös pont is van az életünkben és nagyon tetszik is és ha jól tudom akkor pár hónapja szakított a barátjával, de még nem beszéltünk a köszönésen kívül, és nem is ismerjük egymást, de ha esetleg megismerhetném, akkor lehet hogy ő lenne az aki átvehetné ezt a helyet a szívemben és nem bolondulnék meg teljesen. Ez van. Nem tudom, hogy volt-e már valaki ennyire bonyolult helyzetben, de jól jönne némi tanács, hogy mit is tehetnék. Tudnék még írni de korlátozott a karakterszám...így ezzel zárnám soraimat: Reménytelen szerelem - miért? Hogyan?

26F