Minden tulajdonsága adott lenne, hogy Ő legyen az igazi számodra, viszont picit butácska. Mennyire volna kiábrándító ez számodra?

A külső elvész. A belső megmarad.

DE viszont nem mindegy, hogy valamihez buta csak, vagy az egész élethez az.

2 hónapig randiztam a párommal és ugyan ez az indok volt az egyetlen amiért nem akartam vele összejönni aztán valahogy mégis adtam neki esélyt.Egyre jobban megismertük egymást és rájöttem hogy abszolút nem buta csak pl mivel őt a tudomány pl nem érdekli ahhoz nem tud annyit hozzászólni mint én de pl más területen meg ő a zseni plusz nem butácska csak csendesebb meg teljesen más oldalról látja a dolgokat amivel meg lenyügöz.

Eddig ő a legjobb párom.

Voltam ilyen helyzetben, gondoltam ez még nem a világ legnagyobb problémája, összejöttünk.

Miután elmúlt a rózsaszín köd és a nagy szerelem, zavarni kezdett, hogy buta, hogy olyan dolgokról nem tud, olyasmit nem ért, ami nekem (meg szerintem minden intelligens, tanult embernek) evidens, olyan összefüggéseket kellett neki elmagyarázni, amit már általános iskolás koromban is természetesnek vettem. Ez eleinte még cuki volt, a végére már annyira bosszantott, hogy inkább bele se kezdtem, inkább nem használtam _olyan_ szavakat, inkább hagytam az egészet a fenébe és szakítottam (nem ezért, persze, de ez az érzés erősen hozzájárult az érzelmeim kihűléséhez, ami indok végül a szakításhoz vezetett- nem tetszett, hogy nem tudom tisztelni a párom, nem tetszett, hogy én vagyok az okosabb a kapcsolatban).

Engem mondjuk amúgy is irritálnak a buta és ostoba emberek, szóval részemről naiv és hát, buta/ostoba döntés volt összejönnöm a fent említett férfival, belátom :D