Biztos házasság szerelem nélkül, vagy bizonytalanság vággyal, szerelemmel?

A vőlegényemmel 1 hónapon belül egybekelünk, és eddig azt is gondoltam, hogy ez a jó döntés, én mellette akarok megöregedni. A tenyerén hordoz, lesi minden kívánságomat, és nála kedvesebb, udvariasabb, nyugodtabb embert nem tudnék kívánni. Nem egy papucs, mert férfias, jól néz ki, de tipikusan olyan, akinek mindig jó a kedve, nem ideges, nem kiabál, mert pl. nem vasaltam ki a kedvenc ingét. Anyagilag is rendben van, most tavasszal kaptam tőle új autót, a kapcsolatunk elején felhozta már a közös kasszát, stb.

De most, hogy pakolok a lánybúcsúmra (a héten utazunk el a barátnőimmel), kezdem úgy érezni, hogy mégsem ő az, akit akarok... Vagyis inkább elkeseredett vagyok, hogyha hazajövünk, utána már szinte itt lesz az esküvő, és nem lesz mit várjak. Úgy érzem, mindenki lelkesebb az esküvő miatt, mikor kérdeznek róla, szinte már hányingerem van. Csak közben tudom, hogy nála jobb embert sehol nem találnék, aki ennyire szeret, rajong értem.

De felbukkant az exem, és hiába tagadom, tudom, hogy hiányzik az a vágy, amit mellette éreztem. Viszont ő tipikusan az a hangulatember, aki szerint rendben van, ha akár 5-6 napig nem jelentkezik, vagy képes mindenért engem okolni. Amíg vele voltam, kész hullámvasút volt az életem. Vagy nagyon lent voltam, és depressziós voltam, sírtam, vagy pedig teljesen boldogok voltunk, rózsaszín ködben és tervezgettük a közös jövőt... Rá két hétre meg meg kellett kérdeznem, hogy együtt vagyunk-e egyáltalán, mert napokig nem is írt. Szóval nem tudom, bizonytalan vagyok.

Hogyan juthatnék döntésre? Félek az esküvő lemondásától is, nem akarom, hogy az egész baráti körünk, családunk arról beszéljen, hogy megfutamodtam, vagy hogy csak játék volt nekem ez az egész.