Ha egy nő egy nála 10+ évvel idősebb férfival jár, miért mondják rá kapásból, hogy apakomplexusos?

Jajjjjjj mán.

A pontozást nem a válasz, hogy az mennyire szimpatikus...arra kell adni, hanem, hogy a KÉRDEZŐ számára HASZNOS-e? A kettő nem ugyanaz!

Kedves Kérdező!

Úgy tűnik két nagyobb táborra szakadt a válaszadók véleménye.

1. Akik úgy gondolják, hogy egy 15 éves lányhoz NEM való egy 30 éves hapsi. Igazuk is van.

2. Akik úgy gondolják. hogy egy 30 éves lányhoz VALÓ egy 45 éves hapsi. Nekik is igazuk van.

Amit sokan szeretnek elfelejteni, hogy az idő előrehaladtával mindenféle-fajta korkülönbség jelentősége eliminálódik. 80 éves hapsi számára az 50, 60, vagy 70 éves nő az lehet ugyanaz. Feltéve, ha már megkérgesedett annyira a tudata, hogy 50-től már semmit nem fejlődik. Akkor oly mindegy...

Az, hogy Te magad hol állsz korban, csak gyenge utalás történt... (25?), de igazából nincs konkretizálva.

Neked is igazad lehet, ha nem nagyon találsz a saját korosztályodban hozzád való férfit. Nyilván nem is sokan lehetnek... ráadásul az is lehet, hogy rossz helyen kerested. Ezt nem lehet tudni. Igenis nehezebb a fiatalabb korosztályban eléggé érett, tapasztaltabb, tudatos férfi-embert találni. (Lányom is épp ezzel küzd)

Mindenki más-más szinten áll az egyéni tudatfejlődése fokán. (Lásd: Wilber létramodelljét)

Viszont annak is igaza van, aki arra hivatkozik, hogy az apa-komplexus az olyan, igazából megfoghatatlan és nehezen kimutatható jelenség, amellyel gyakran még a pszichiáterek is beskatulyázzák a pácienst, amikor apját keresi, csak keresi a férfiben.

De, valójában minden lány az apját keresi és minden fiú meg az anyját... úgy igazából. Miért is?

Mert fiúnak az Anyja, lánynak az Apja volt pici korától kezdve az elsődleges "minta", amit az ellenkező nemű szülő reprezentált számára. (Persze vannak a kivételek, de úgy a többségünkre nézve elmondható)

Hogy ez a minta jó volt-e, avagy kevésbé jó... az egy más kérdés.

Akinek jó volt érzelmileg, az előszeretettel keresi azon (jellem)vonásokat a párjában, amit a szülőjétől is kapott nevelkedése során.

Akinek meg nem volt jó, az előszeretettel keresi azon vonások ELLENKEZŐJÉT, amit ugye NEM kaphatott meg. Ilyen is van. Tehát nincs ebben semmi rendkívüli. Teljesen természetes. Kórossá akkor válhat (apa-komplexus), ha nagyon eltökélten csakis azt, s egy picit sem mást akar a párjától megkapni, amit szülője megadott neki, vagy épp hogy meg nem adott. Mint például szeretetet. Vagy ellátást, tehát hogy el legyen tartva.

De azt eldönteni, hogy mi az a fokozat... amitől kórósnak nevezhető és mi az, ami még nem kóros... nos ez egyáltalában nem könnyű, s ráadásul kimondottan egyén-függő.

Ezért aztán azt mondom, ne is törődj vele, ki mit mond. Idővel úgyis megtapasztalod azt, hogy jól döntöttél-e, avagy mégsem.

De még ez sem teljesen igaz, mert igazából rosszul, hibásan dönteni az ember nem is tud. Csak talán kevésbé jól, ha nincs elegendően mély ismerete, elég tapasztalata a döntését megelőzően.

Úgy, hogy jól tetted, hogy kiírtad a kérdést. Ez is a tapasztalat szerzés ugyan nem közvetlen, hanem indirekt formája. Mások tapasztalatára hagyatkozni. De, ne feledd, hogy Ki Miként élte meg a saját sorsát, csak annak alapján tudhat véleményt formálni. És hát látod, hogy sokan mondanak pro-t és kontrát is. Ami általában a válaszadókról mond inkább információt számodra, mint sem Terólad.

Hogyan hunyhatnál szemet e felett a hülyeség felett?

Kérdésedben a válasz: Hunyj szemet. Ilyen egyszerű.

Az ERŐ legyen Veled!