Hogy történhetett ilyesmi, ráadásul pont velem? Hogy tudnék ebből jól kijönni? Mert most nagyon rossz.

Az a lényeg, új munkahelyre kerültem, ahol rögtön felfigyeltem egy férfira. Volt más is aki megtetszett, de úgymond senki se ért az ő nyomába, ő tetszett messze a legjobban. Összebarátkáztunk, amit zömmel én kezdeményeztem, ő nem az a nyomulós, kezdeményezős, beszélgetős típus. De nagyon kedves, nagyon segítőkész, nagyon értelmes, és nagyon határozott is, nem az a típus, akit félteni kell. Na mindegy, szóval ugye szimpatikus lett rögtön, tetszett, jobban mint bárki. összebarátkoztam vele, folyton csak az járt a fejemben, hogy tudnám meghódítani. Aztán sikerült meghódítani - hittem. Merthogy elhívott randira, ami egyszerűen FANTASZTIKUS volt. Eddigi életem legjobb randija. Iszonyúan bejött nekem, már csak ezért is fantasztikus volt a randi. De végre úgy igazán beszélgettünk, mélyebben, hosszabban, mint bármikor korábban. A fellegekben voltam végig. A randi után már kb. fülig szerelmes voltam, alig vártam a következő alkalmat. Már a zsebemben éreztem, hogy járunk. És akkor... Basszus azt mondta, hogy nem akar többet randizni. Nem akar, egyszerűen csak nem kellek neki. Maradjunk abban a baráti, munkatársi viszonyban, mint eddig? Kikészülök. Egyszerűen... Ááááh! Kivagyok. Komolyan... Ilyen nincs egyszerűen, de tényleg. Nem hiszem el! Miért, mi nem volt neki elég jó a randin? Miért nem tetszem neki, ahogy ő nekem tetszik? Ilyen egyszerűen nincs.