Sok nő miért csodálkozik azon, hogy a férfiaknak csak dugásra jók, miközben elfelejtik, hogy a normálisan közelítő férfiakat ignorálják?

Volt már olyan esetem, hogy időpontra mentem valahova orvoshoz, de út közben be kellett ugranom WC-re, épp egy pláza esett útba, ahol kulturált a WC, kifelé jövet gátlástalanul félresöpörtem a ki tudja, milyen csodaajánlatot kínáló hostess kisasszonyt, aki épp leszólítani készült üzletszerzési céllal, hogy nem érek rá. Tényleg siettem, mert ahova mentem, komolyan veszik az időpontra érkezést, és ha kések, akkor így jártam.

Nem a sietőt kell megpróbálni leszólítani, hanem aki céltalanul lődörögni látszik. Ez vonatkozik az ismerkedési célú leszólításra is. Ha látod valakin, hogy szedi a lábát, akkor dolga van, és épp nem alkalmas az időpont, hogy ismerkedjen. Nem elég neked normális stílusú közeledést felvenni, figyelni kell azt is, hogy van-e ott olyan, aki épp nyitott arra, hogy ismerkedjen. Sokaknak nem a hely a probléma, hanem az időzítés (ha eltekintünk a rossz módszerektől, és a kérdés alapján tételezzük fel, hogy az ilyen bénázásokat nem vesszük számításba).

"Normális" férfi manapság az, aki nem a szemembe bunkó, hanem a hátam mögött/a gyakorin. Oh, és persze csúnya.

Nem vagyok, frusztrált, inkább felszabadult. A férfiak maguk is mondják, hogy nincs szerelem, hűség, nincsenek álmok. Ez ha szomorú is, de nagyon felszabadító. Olyasmi, hogy semmibõl nem maradsz ki, mert semmi nincs.

Aha, igazság a neve. Végre felvállalják. Nem kell többet görcsölni, lehet nyugodtan egyedül élni.

Pontosan. Nincs szerelem, kitartás, jóban-rosszban. Csak rezsin osztozás, míg nem jön egy feszesebb, szexibb csaj, akinek minden lyukába be lehet tömni. Így a magány sokkal vonzóbb opció, mintha létezne szerelem.