Szerintetek ez normális? Lehet ettől még ő az igazi?

Van egy barátom, akit nagyon nagyon szeretek, 4 éve vagyunk együtt. Mindent vele képzeltem el, házasság, gyerekek, együtt megöregedni. A gondolatát sem bírnám elviselni, hogy nem részese az életemnek. Tervben van az esküvő is, a családom is imádja őt. Mióta csak ismerem őt, azt gondoltam, hogy ő az igazi, az első perctől fogva, pedig nagyon nehezen jöttünk össze - 3 év barátság kellett hozzá.

Sokszor eszembe jut viszont az első barátom. Már régen vége lett, nagyjából 7 évvel ezelőtt. Borzasztóan nehezen hevertem ki. Néha beszélünk facebookon, elég sablonos dolgokról, bár mostanában egyre ritkábban.

Nemrég egy barátnőmmel beszélgettem, és szóba került a volt barátom, mert ez a lány ismeri azt, akivel mostanában randizik. Érdekelt, ezért elkezdtem róla kérdezgetni. Aztán a barátnőm egy olyan kérdést tett fel, ami azóta is borzasztóan frusztrál: hogy akarok hozzámenni a barátomhoz, ha még mindig ennyire érdekel a volt pasim?

Erre köpni-nyelni nem tudtam. Sosem terveztem vele újrakezdeni, kizárt dolog, hogy el tudnám vele képzelni a közös életet, nem is akarom, de belegondolva.. azt sem tudom elképzelni, hogy nem beszélünk.

Egészen addig biztos voltam a dolgomban, amíg a barátnőm nem kérdezte ezt. Lehet, hogy tényleg nem normális, hogy ennyit foglalkozok vele? Én nem szeretem már azt a fiút, de elkezdtem kombinálni, és az jutott eszembe, hogy mi van akkor, ha az igazinál, a nagy ő-nél egyáltalán nem jutna eszembe se a volt barátom?

Teljesen kétségbe vagyok esve. Ti hogy vagytok ezzel? Eszetekbe jut a volt szerelmetek az igazi mellett?