Vissza szoktatok emlékezni arra, hogy miért nem kellettetek az exeteknek?

Persze. A barátnőim én dobtam, amikor mindnél kibukott, hogy más sráccal is elkezdtek túl közelien beszélgetni. Mindig helyesebb srácok voltak. Utólag mind utánam sírt.

Igen, néha. És így visszanézve egyre jobban tudatosul bennem, hogy a legjobb amit tehetett velem, hogy elhagyott. Mert nem én voltam a hibás, most már látom, irreális követelményeknek akartam/kellett megfelelenem amiből ő a tizedét sem nyújtotta. Természetesnek vette, hogy én igyekszem, én teperek ő pedig csak elfogad az igyekvésemet de esze agában nincs tenni értünk.

Vajon mennyire lehet szomorú és megkeseredett élete annak a néhány embernek, aki lepontozta az #1-es válaszom? :D

Azt csak a sok törtető, feminista rihbanc pontozta le. Rá se ránts öregem.