Ti jártatok már úgy, mint én, hogy meghatározó megjelenésetek miatt nem kellettetek valakinek? Nagyon fáj, hogy elutasított egy férfi, amiért túlzottan adok magamra.

Teljesen beleszerelmesedtem egy férfiba, de valahogy nem úgy tekint rám, mint kéne.

Én az a fajta vagyok, akit gyakran "műnőnek" bélyegeznek, pedig nem vagyok az a természetellenes 200 plasztikán átesett típus, csak szeretem a manikűrt, szoláriumot, fodrászt, sminket. Van nagy cicim, szeretem a mélyen dekoltált felsőket, és a szexis, tapadós alsó részeket vagy a rövid ceruzaszoknyákat. Kedvelem a szép ékszereket, napszemüvegeket is, és a magassarkúkat. Alapvetően adok magamra, parfümöt is használok, bár az nem látszik, de érződik, szeretem ha jellegzetes illatot társítanak hozzám.

Nem vagyok ízléstelen, és tudom mi áll jól az alakomra. Odafigyelek a mozgásra és a táplálkozásra is.

Rengeteg bókot, nézést kapok, általában felkeltem a férfiak érdeklődését és szoktam tetszeni az ellenkező nemnek, úgyhogy sok pozitív visszajelzésben nincs hiány.

Ugyanakkor tudom, vannak férfiak akiknek sok vagyok úgymond, akik az egyszerűbb, természetesebb felhozatalt kedvelik. Ők sokszor "kurvä$nak" bélyegeznek, ami azért sértő, mert nem vagyok könnyen kapható, és ami prostit eddig láttam, köszönőviszonyban sem volt a megjelenésemmel.

Szóval, visszaugrok az első mondatomra, hogy teljesen beleszerelmesedtem most egy bizonyos férfibe, de nem úgy tekint rám, mint kellene, mint szeretném. Komolyan, mindent megteszek érte, hogy felkeltsem az érdeklődését, de elmondom, hogy alakult. Eleinte mikor megtetszett, attól kezdve nyilván még jobban ügyeltem a megjelenésemre, ha vele találkoztam, de nem értem el semmit, max beszélgettünk. És egyszer el is hangzott az a szájából, hogy kellemesen csalódott bennem, első benyomás alapján nem gondolta volna, hogy ilyen értelmes és jó beszélgetőpartner vagyok. Nagyon örültem, és nem lepett meg, ezzel a jelenséggel folyton szembetalálom magam sajnos. De áttörés továbbra sem történt.

Aztán egy srác, aki kiskora óta ismeri a kiszemeltemet, és akivel szintén összehaverkodtam, azt mondta, szerinte a másféle nőket kedveli, mikor végül rákérdeztem, szerinte lenne-e nála esélyem, és hogy eddig miért nem jutottam egyről a kettőre. Mondta, hogy ami nőkkel eddig dolga volt, mind vékony, teljesen természetes lány volt, egészen más típusok mint én, de hogy látja hogy amúgy nem lehetetlen, mert mondta neki hogy szimpatikus vagyok neki, megleptem.

Szóval ettől kezdve visszavettem, és máshogy ügyeltem oda a külsőmre. Hanyagoltam a legmélyebb dekoltázsokat, legrövidebb szoknyákat, natúrabb jellegű sminkeket választottam, stb. És egyre jobban belé estem. Imádom őt, a humorát, az eszét, a figyelmességét, a férfias kisugárzását, az arcát, a karjait...

Nos, de hát nem vagyok már 13 éves, hogy a végtelenségig epedezzem valakiért, ezért egyszer megkérdeztem már tőle, írásban mondjuk, hogy tetszem-e neki. Fú, tiszta ideg voltam, és csomó idő eltelt mire válaszolt, és hiába volt végtelenül kulturált és kedves, az elutasítás az elutasítás. Valami olyasmit írt, hogy nagyon szép lány vagyok, és valakinek biztos nagyon tetszem, de neki nem vagyok az esete, másféle lányokat kedvel. Egyébként ez a válasz egyértelműsíti, hogy a külsőm miatt nem kellettem neki, mivel arra szabadkozik, nem a belsőmre, hisz arra mondta is, szimpatizál velem.

Ez szíven ütött, de gondoltam legalább kerek lett a történet. De nem lett kerek, mert jelenleg viszont előkerült egy lány a múltból...

Elvileg ő, ez a lány régi jó barátjuk gyerekkorukból, csak aztán elköltöztek, és szinte teljesen megszakadt a kapcsolat. És ez a lány újra Budapesten lakik, és mostanában felkereste a régi barátait, és mivel minden olyan köztük mint régen, egyből visszailleszkedett a társaságba.

Különleges női receptoraimmal egyből érzékeltem, hogy ezt a múltbéli figurát zavarba hozza az exkiszemeltem közelsége. És ő, ő vevő volt rá azonnal. Meg sem kellett erőltetnie magát ennek a leányzónak.

Fú, kegyetlenül fájt, hiába kezdtem elengedni a férfit. Ez a lány valóban teljesen más mint én, teljesen természetes, nem sminkel egyáltalán, nem szárítja be a haját, nem hord magassarkút, egyszerűbben öltözik, kissé talán kevésbé nőiesen, de azért vannak szexisnek mondható ruhadarabjai. Teljesen más mint én, nem csak a külső terén. Bár a mellméretbeli különbségek is elég meghatározóak, mondjuk nem tudom milyen érzés lehet úgy nőnek lenni, hogy az embernek alig van valami a mellkasán.

Az a baj, hogy eddig is tudtam, hogy én bár nagyon sok férfinek nagyon tetszem, de sokaknak meg nem tetszik a típusom, de eddig ez nem zavart, max néha, amikor már-már lenézést kaptam, amiért annyira odafigyelek magamra. De most először jártam úgy, hogy valaki nekem nagyon kellene, de számára a megjelenésem az egyáltalán nem kategóriába esik... Ők biztos hogy össze fognak jönni, és ez a lány igazán nagyon szerencsés, erről a férfiról süt, hogy "jó parti" nagyon, szerencsés, aki a barátnője lehet.

És ráadásul most tudja legalább két ember, hogy ki lettem kosarazva, és egy nap, mikor már a barátnője lesz, a lány is meg fogja tudni, a párok az ilyet mindig megbeszélik. Amúgy szerettem volna utálni a lányt, de nem tudtam, tök aranyos csaj.